zöld(ség)

További jótanács: inni

2011-12-08T11:34:00.001+08:00

Egyébként a finn doki kifejezetten boldog volt, mert mint mondta nem gyakran van veseköves esete. Hát valaki legalább örült neki. Itt a fülöpöknél azonban ez már kevésbé ritka. Annyit tudni kell még, hogy én valami menő kórházba mentem, amit alapvetően egészségügyi turizmusra építettek szerintem. Valamelyik orvossal beszélgettem egyszer és mondta, kedveli az európai pácienseket, mert nem panaszkodnak, meg problémáznak mindenen, és nagyobb a fájdalomküszöbük is. Persze lehet ezt mondja mindenkinek, a sztoriját testre szabva. De mindenesetre ő emlegette, hogy szingapúri, japán, amerikai pácienseik vannak, természetesen a helyi lakosság mellett.
Tehát az első hónapot lakáskereséssel, s egyéb teendőkkel töltöttem, azonban augusztus elején kértem egy nevet, akihez elmehetek konzultálni egy fergetegeset. Itt a rendszer érdekes, valószínű az amerikai mintájára, mint itt kb. mindenben őket követnék több, de inkább kevesebb sikerrel. A lényeg, hogy nem elég, ha megszerzed a doki nevét, meg kérsz időpontot, mikor odamész még be kell mondanod azt is ki referált. Olyan mint valami klub, ahova csak meghívásos alapon lehet bejutni... No de a doki azt mondta törjük meg, de előtte helyezzünk el egy stentet, mert az jóóó. Hát bizonyára. De a lényege, védi a falát a kiválasztórendszernek a felső tartományban, így a görcsök jelentősen mérséklődnek. S csak az utolsó pár centiméteres szakaszon kell erősnek lenni.
Igy aztán be kellett menni két napra a kórházba, asszimilálni a stentet, s átesni a hullámok támadásán. Bónusznak ilyenkor adnak egy katétert is, mert rendesek. Volt hát gerincérzéstelenítés az első behelyezős szakaszra, amit ugye alulról természetes (vagy helyesebben természetellenes) úton helyeznek fel, s utána egy másik emeleten a Kő Központban besugározzák a követ.
Itt elméletileg szabályosan felrobban a kő, szerencsés esetben apró darabkákra, kevésbé szerencsés esetben csak nagyobb darabokra, amiket aztán egy következő kezeléssel tovább apróznak. Én három interjúkörön jutottam el a sikerig. Első alkalommal a követ nagyjából két nagyobb darabra törték, meg pár kisebbre, aztán így tovább. Ez nagyjából úgy történik, hogy miközben a gép kattog az ember mellett, csinálnak ultrahang és röntgen felvételeket. Ha ezeken a kő nagyobbnak látszik, akkor lehet örülni, mert az azt jelenti robbant, s ezért nagyobb a kiterjedése. Ugyanezen okból kifolyólag nem látható pontosan, mi is történt. Tehát a két kezelés között várakozás van, pl. 6 hét, ami alatt kiválasztást serkentő dolgokat kell szedni, amik segítségével próbálják kimosni a szilánkokat a testből.
Volt itt egy kép, de azt a cenzor kikérte magának, így leszedtem, még utoljára :) De a lényeg hogy az eredeti kő 23x 16 mm volt, meg volt egy pici, pár mm-es ugyanabban a vesében.
Egyébként az ESWL érzéstelenítés nélkül olyan mintha késeket szurkálnának az emberbe, első alkalommal éreztem kicsit, mondtam is adjanak még valamit, mert ez így nem lesz barátság.
A lényeg, 4 hónap után eltávozott minden kis átokfajzat, sőt a stent is. Ezúttal nem a régi veszprémi módon, hanem szépen műtőben, s még be is kukucskáltak nincs-e valami sérülés vagy feltapadt kődarabka. Emlékbe, mivel csupa úriemberek ezek a filippínó dokik még a stentet is nekem adták. Majd lefotózom és ideteszem.
A vicces része a dolognak, hogy kielemeztettük a távozó kavicsokat, s ebből megmondják mit ne egyek/igyak sokat. Például az én esetemben spenót, kávé, s hasonlók. Szerintem kávét életemben fél decit ittam meg, spenótot meg mondjuk háromszor eszek évente. Szóval ez nem jött be. De a többi étel is körülbelül ennyire jelentős az étkezésemben. De azt mindig elmondják inni kell. Hát mit tehet az ember búbánat ellen? Iszik.

Mit tehet az ember búbánat ellen? Hát iszik...

2011-12-07T14:15:00.000+08:00

Milyen igaz, inni kell. Sokat. Különben bosszút esküszik az ember piciny teste, s nem képes elviselni az élet által rá mért sorscsapásokat. S ha test nem méltó temploma többé a léleknek, az is összetörik. Egészséges lélek nélkül pedig a test is esendő. Circulus vitiosus. Hát ezért kell inni. Sokat.
Egyébként az embernek veseköve lesz, ami még Klicskot is kiüti, pedig neki csak 3mm-es volt, ami a vicc kategória. Az igazi keménykötésű legények nem érik be az apróval. Magyarország veszélyes hely (javaslom mindhárom képet megnézni), ezt tudhatjuk a Calgon reklámokból. A víz kemény. Oly kemény, hogy ütései alatt megrendül a kiválasztórendszer is. De persze sok fajtája lehet a vesekőnek is, leggyakoribb a Kálcium alapú, oxalát vagy foszfát. Utóbbi rendkívül kemény, míg a másik inkább só jellegű. (Ez nem doktori disszertáció, így csak miheztartás végett) A dolog alattomossága leginkább abban van, hogy a vese belsejében nincsenek fájdalomérző testek, így ha valami kialakul odabent, azt max a vizeletben megjelenő piros szín jelezheti, ha mozog benn a kő. De a vér sok más miatt is lehet, így ez nem mérvadó. Ha aztán a sors úgy hozza az ásványkoncentráció távozni kíván, nos akkor... akkor már megérzi az ember az első centiméter alatt, a rejtőzködésnek vége.
Általában elküldik a delikvenst röntgenre vagy/és ultrahangra vagy/és CT-re. Ennek ismeretében aztán megállapítják, hogy meszes körvonalú képlet látható, s irány a kedves urológus, ha már előtte esetlegesen nem ő volt a beutaló.
Ekkor egyéb jelekből és tesztekből megállapítható, milyen sürgős a beavatkozás, illetve annak módja. De sosem ajánlott elfeledkezni a vesegörcs lehetőségéről, aminél szerintem nincs rosszabb. Csonttörés vagy fogfájás csupán vicc. Szülésről nem tudok nyilatkozni :)
Tehát a legrosszabb ha a vese elzáródik, mert a kő megreked az uréterben, ami a vese és a húgyhólyag között van. Ekkor a vese pang, majd leáll, elfertőződik, stb... Persze ha kiveszik emiatt, akkor kő sem lesz benne többet, ez a dolog pozitív oldala. De ha elzáródik, akkor persze próbálják biztosítani ez ne történhessen meg. Ha eldöntik miként távolítsák el a követ, annak függvényében tesznek valamit.
2002-ben Veszprémben egy ilyen elzáródás esetén úgy döntöttek a követ lehúzzák természetese úton. Igen. Úgy és ott. Mivel a kő megrekedt ugye a fenti szituációból következően, így elsőként biztosítani kívánták, hogy az eltávolítása később sikeres lehessen. Ehhez az uréterbe úgynevezett stentet helyeztek, ami tágít. így később majd ki lehet a követ mozdítani. De ezzel nem oldódott meg a vese elzáródása, tehát kívülről két kis csövet vezettek a hasfalon, vagy inkább a törzs oldalán a vesébe, ahol annak tartalma ürülni tudott. Ez mondjuk egy ivóversenyen tökéletes megoldás lehet, mivel az ember teljesítménye rögtön minimum kétszeresére nő.
Aztán miután a vese már újra tökéletesen működik, leszámítva a tényt, oldalra s nem lefelé ürül, neki lehetett állni a kő eltávolításnak. A műtőben sajnos valami balul sült el, legalábbis a főorvos káromkodott a rezidensnek, s az epidurális érzéstelenítésből, altatásra váltottak, miután a 'fel kell nyitni'-t még közölték. így derék kis vágást ejtettek ahol eltávolították a babszemnyi követ. Aztán el lehetett hagyni a kórházat is egyszer. Ha jól emlékszem 21 nap volt, mely után még féloldalasan tartja magát az ember kissé egy ideig, mivel azért minden izmot átvágnak ugye. Aztán egy ilyen után jó dolog busszal elmenni Győrbe, mert minden zökkenésnél kb. elátkozza az ember a magyar egészségügyet. De aztán kiveszik a varratokat is egyszer, s később a stentet is, melynek értelmét nem teljesen tudtam azóta sem feldolgozni, ha már nem kellett tágítani, mert kioperálják a követ, minek a stent odabent... Hát azért, hogy bemehess egyszer, amikor érzéstelenítő folyadékot fecskendenek alulról, majd felnyúlnak és kihúzzák a stentet. Ez egy kellemes emlék tőlük neked.
De tünetmentes voltam hosszú ideig. S akkor 2002-ben valóban fájdalmaim voltak. Görcs, s ilyenek.
Utána volt még egyszer valami vesehomokom, vagy hasonló, ami valamilyen érdekes okból a sorozás napján támadta meg hazánk hő honvédő fiát, akit így az orvosi alkalmasságiról mentővel vittek át a kórházba. Ez talán 2004-ben lehetett. Itt a régi kedves orvos ismerősök adtak egy nagy adag fájdalomcsillapító injekciót, s ezzel ki is merül az orvostudomány fegyvertára hasonló esetekre, ami igazából nem használ semmit vesegörcs ellen. így kb még két órát hánykolódtam a megyei kórház aulájában, várva apámat, hogy vigyen haza, mert gyalogolni a buszpályaudvarra nem igazán tudtam. Közben a fotelokon feküdtem, meg néha felugrottan, hajolgattam, s mindenféle, mindezt hangos káromkodással kísérve. Valószínűleg azt hihették, őrült vagyok. Aztán mire megjött a kocsi kb hatott a morfium vagy akármi, s akkor meg már beszélni se tudtam rendesen, igaz fájni sem fájt már annyira.
Hát ez a bevezető. Mondhatni kórtörténet.
Aztán mikor Finnországból Fülöp-szigetekre jöttem volna az általános orvosi vizsgálat a cégben kimutatta, hogy szemmel ugyan nem látható, de van némi vörösvértest a vizeletben. Mivel kb 3 hét volt az utazásig, így irány aznap az urológus, másnap a röntgen és ultrahang, majd két napra rá a CT. A CT-re saját forrásokat is kellett áldoznom, de nagy részét ennek is fizette a TB mag a cég. Ami igazából lényegtelen, csak a magyar viszonyok ismerőinek. Hát kiderült ismét alkottam valamit, illetve két valamit. Egy pici és egy nagyobb produktumot is! Mivel 25 mm alatt lökéshullámokkal is lehet törni a követ mindennemű vágás nélkül, így ezt javasolta a finn dottore. Ez egyébként opció volt 2002-ben is, de azt mondták vékonyabb embereknél működik jól. Szerintem szimplán drága lett volna a TB-nek vagy ilyesmi, mivel most sem vagyok nádszálabb legény mint anno. Sőt. De ezen kívül még van az is, hogy kis lyukakon keresztül kiműtik, s nem csinálnak 24cm-es vágást. Van még, hogy lehúzzák a természetes kijáraton, illetve a hagyományos vágás.
De mivel ugye Rákosiék is kőtörésre ítéltek sok politikai fegyvertársat, mindenki tudhatja ez nem pillanatnyi elfoglaltság. Nos így van ez a lökéshullámokkal való töréssel is. Általában a kő méretétől függően több fordulóban kell az urnákhoz járulni. Vagy legalábbis befeküdni a kis gép mellé 1 órácskára. Mivel azonban ez hosszabb időtartamot jelentett volna, a kezelés a Filippino világra maradt, melyről következő szösszenetemben tárok fel részleteket.
De egy a vége mindennek. Ha nem akarsz bánatos lenne a veseköved miatt... Igyál! Sokat.

pont pont vesszőcske

2011-09-20T18:50:00.000+08:00

Mivel a blogot általában a széles közönségnek írják, s gondolatok vagy érdekes dolgok megosztására szolgál (legalábbis az én értelmezésem szerint), be kell látnom, már nem okoz örömet az írása :)
Én mondjuk már kezdetben is csak egyéneknek szántam, de ennek a fő oka meg a lustaság volt a részemről, nem akartam ugyanazt leírni sokszor :) Viszont most már oly rég távoztam el Hungária földjéről, hogy talán nekem is jobb lesz, ha leveleket is kapok, én meg cserébe megírom mi a helyzet errefelé :)
Másrészt ígérgettem is, hogy majd írok ide, de általában megszegtem ezeket. Szóval hogy lelkiismereti okokból egy blog hülyeség miatt rosszul érezzem magam az végképp nem hiányzik. Végén még megroppannék, aztán váltanék az ananásztermesztésre életem végéig.
Kémeim azonban észrevétlenül jelen vannak mindenütt, így sosem vagytok biztonságban:)
Aki a jövőben kíváncsi vmire, az jelentkezhet. Minden jót!

Unalmas hétvégék

2011-09-03T00:44:00.000+08:00

Ahogy mondani szokták itt sincs kolbászból a kerítés... A hétvégék rendkívül monotonak. Pár hete minden más szórakozási lehetőség híján a Nap távozására koncentráltam. Mármint az égboltról. Választhattam volna a fű növekedésének analizálását is, de végül emellett döntöttem. Már a kora délutáni órákban elfoglaltam a megfigyelésre legalkalmasabb pontot.

Mivel azon a héten két napot a kórházban töltöttem (de ez egy másik történet lesz), így egészségem maximális megőrzése érdekében gondoskodtam védőitalról is. így váltakozva összpontosíthattam az égi jelenségekre, s poharamon megtörő fényjátékra is.
Az órák csigalassúsággal teltek, s ezerszer is megbántam ide kerültem, hogy eme kínok közt kell átevickélnem a hétvége zátonyokkal tarkított hullámzó eseményein. De erőt adott, hogy már csak órák kérdése, s ismét a munka meleg ölelésébe simulhatok majd hétfőn.
Hát lassan eljött az este.

Másnap is eljött, de akkor közelebbről is szemügyre kellett vegyem, így egy nap alatt sikerült eljutnom előző napi megfigyelőpontomtól egészen a Nap közelébe.

Hiába, minden csak elhatározás kérdése.
Aztán egyik este még a villámok közül is sikerült egyet megörökíteni. Mivel amúgy itt most esős évszak van. Vagy pontosabban esős félév.

Sose nincs időm

2011-09-01T01:30:00.000+08:00

Mert például rögtönöznöm kell mit használjak alma helyett (banánt), meg hogy milyen süteményt csináljak egyáltalán anélkül hogy új tepsibe ruháznék be, meg ne kelljen boltba se mennem megint lisztért. Mindezek, s az ehhez hasonló dolgok teljes koncentrációt, s mindent legyőző akaratot követelnek meg, s ennek ismeretében immár nem csoda, időm véges, teendőim végtelenek...

Sokminden...

2011-08-09T23:02:00.000+08:00

... nem történt. Páran kérdezgetik mi van errefelé, nekik majd levélben válaszolok :) Hiába, már rég volt mikor otthon voltam, s lassan a feledésbe merülök. Porhüvelyem jótékonyan elfedi majd a manilai tájfun, s emlékem a tűzhányóból kilövellő lávafolyam nyomán szublimál a semmibe.
De azt már nem titkolom el, végre van hol lehajtanom fejem. Néha egy-egy gyík ugyan van a lakás falán, de hát ez legyen a legnagyobb baj a trópusokon. Sőt, internetem is van, ami 3Mbit, legalábbis az országhatárokon innen. Azokon túl már más mértékegységeket kell alkalmazni az érzékelhetőség érdekében.

101

2011-07-24T21:45:00.001+08:00

Többen is morgolódnak általában (mindig) ételekről írok. De sajna ez van. Manilában nincs látnivaló, így jobb híján az emberek esznek meg isznak. :) Viszont elmentem tollasozni múlt héten, ma meg vettem tollasütőt is. Valamit nekem is kell csinálni ugye.
Na de a lényeg, étel ma is lesz, nincs kivételezés! Sokáig úgy volt a hétvégén nagy esőzések lesznek, így elmarad Chinatownba vezető kulináris túránk, de végül a gyülekező fellegek ellenére, belevágtunk. Egy srác ott lakik, s 5 helyi meg én szombaton tiszteletünket tettük a körzetben.
Maga városrész valóban nem éppen turistacsalogató, piszkos és zsúfolt, viszont mindenfélét lehet kapni. Pl. ropogtatni való halbőrt is. Akárcsak a mi töpörtyűnk. (Az is van.)
Binondo templom volt a találkahely.

Aztán csak mászkáltunk egyik helyről a másikra az addigra lezúduló periódikus esőzéshullámokban.
A teljesség igénye nélkül... banánlevélben sült rizs, benne csirke marha és rák, elég erős ánizs ízzel; veseleves (hmm, lehetett tudni vese szag és íz alapján is); kis batyuk különféle töltelékekkel, ezt ott gyúrták lisztből egy asztalon aztán főzték meg; hasonló, de ebben leves is volt meg húsgombóc; és a százéves tojás, legalábbis pontos fordításban...

S hogy keretbe foglaljuk a mai mondanivalót, hát így kell elképzelni, amikor esik. Nem köd, nem füst, csak eső. De abból sok.

102

2011-07-17T23:12:00.000+08:00

Sikerült. Jelentem: túléltem a finnek sörözési szokásait. Most 6 hétig regenerálódhat a szervezetem, amíg nem térnek vissza, hogy újra feldúlják a trópusok lassan csordogáló mindennapjait.
Mivel a szálloda hűséges kis lakója vagyok, s jóhírét tehetségemhez mérten a publikum tudomására is hozom, így nem tudtak nem megjutalmazni ezért. 50 itt eltöltött éjjelem megünnepléseként kaptam 1000 peso utalványt, mit lefogyaszthatok, s ma meg kaptam még egy ajándék éjszakát egy reggelivel, mit felhasználhatok novemberig. Szóval ha valaki épp erre jár... én nemsokára már az albérlők szerény s kiszolgáltatott életét élem majd.
(Ma egyébként biliárdozni voltunk, bár a helyet megtalálnunk nem volt könnyű, de megérte. Igazából bowlingozni mentünk, de aztán a kisebb ellenállás felé haladva a kisebb golyókkal is beértük. Volt vagy 16 asztal, és 12 bowlingpálya legalább.)

Manila-bay, azaz az öböl

Halvacsora

2011-07-16T22:50:00.000+08:00

Ismét elsodort a tájfun az öbölnél fekvő halpiacra és/vagy étteremsorra. A kettő ugye egyazon utca két oldalán van. Itt megveszed, ott elkészítik Neked. Hát lássuk, mit lehet venni, ezek itt helyi fauna.
Ezúttal fényképezőgépet is vittem.

S ha az alapanyag megvan... csak meg kell mondani miként kerüljön az asztalra.

103

2011-07-10T23:26:00.001+08:00

A hétvége sajnálatos körülmények között telt, mivel majdnem végig esett, így nem volt sok tennivaló. Pénteken munka után csoportunk tiszteletét tette egy helyiek által látogatott vendéglátóipari egységben. Majdnem huszan voltunk, s az este jó hangulatban is telt. Mivel az egyik finn születésnapos volt, ezért kitalálták neki, elviszik kuplerájba. Egy finn ilyet meg nem utasít vissza.
Ez egy nagyon bizarr élmény volt. Mint amit filmekben látni. Üvegfal mögött 4 sorban ülő hölgyikék bikiniben, kb. 100. Aztán volt színpad, amin férfiak és nők lassított felvételesen mozognak ruhában, miközben a plafont nézik. Kicsit mintha be lennének lőve. A finn férfiú választott, s ekkor meg egy előszobás részbe került a társaság, a 3 lokál, a 2 finn, én, meg a pillangó. Na itt aztán volt nagy tévé, s lehetett karaokézni. Hoztak sört, majd két turnusban, kb. 20 további lányt, hátha más is magányos e sötét estén. Mivel senki nem igényelt magának már több társaságot a korábban a szobában lévőknél, így harmadik turnus már nem volt.
Igazából nem történt egyáltalán semmi, az ünnepelt sem kísérte be szíve egyetlen királynőjét a hátsó szobába, de egy óra elteltével a születésnaposhoz bújó hölgyike közölte, eddigi hostess munkája ellenértéke x peso, s ha továbbra is igényt tart társaságára az ünnepelt, akkor ezzel számoljon a továbbiakban. Nos, távoztunk. Nagyon furcsa volt az egész. Kicsit olyan rémálomszerű, ha túl sokat ittál mielőtt aludni térsz...
A Pasig folyón terveztünk hajótúrát hétvégére, ami egyébként jópár éve biológiailag halottnak van nyilvánítva. Ez nem csoda, mert néha ugyan kikotorják, de aztán visszaszórnak bele mindent. Sárga és büdös, legalábbis azokon a részeken ahol eddig láttam, mindig olyan volt. Viszont esett, így félúton a kikötő felé meggondoltuk a dolgot, s inkább elmentünk moziba.
Itt óriási bőrfotelek vannak, amik fekvő helyzetbe állíthatóak, lábtartóval meg minden... A jegy kb 800 Ft. És a termekben jegyvásárláskor írta a gép mennyi még a szabad hely, 912, meg ilyenek...
De a bevásárlóközpontok valóban félelmetesek. Óriásiak. Még múltkor voltam egy másikban, ott van ilyen pl az egyik sarokban eldugva.

Most meg az alagsorban "megbúvó" futballpályányi étkezdés részen csodálkoztam el újra. Egy panorámakép kb. 120 fokról.

Itt a választék igencsak tág, éhesen nem hiszem sokan maradnak. Egy 99 pesos adag, ami mondjuk 430 Ft.

Ez (itt marhahús és csirkemáj, két kupica rizs, saláta és leves) teljesen jó papi, leszámítva, itt minden édes. A hús is valamilyen mértékben. De ez helyi sajátosság, így ettől eltekintünk.
Viszont mit lehet a boltban venni? A sajtot és szalámit, felvágottat érdemes azonnal elfelejteni. Az drága a helyi viszonyokhoz képest. Van olyan felnőtt filippinó, aki nem is tudta hogy kell enni a felvágottat. Kérdezte meg kell-e sütni. Persze én sem tudom sokmindenről itt micsoda, szóval nincs is ezzel semmi baj.

Ez a kompozíció 400 peso. Az előző 100-hoz hasonlítva ez kissé méltánytalan. S akkor még a legolcsóbbat vettem mindenből. Tesco gazdaságos. Lehet sajnálni, hogy készételt kell ennem, felvágott helyett!

Kemény napok - szegényes élelmezés

2011-07-07T20:31:00.000+08:00

Ma meg tegnap nem voltam az irodában, hanem lakásokat nézegettem. Legalábbis kora délutánig. Ma meg bementem a bankkártyámért is, így már három országban vezetek bankszámlát. Ez ám az igazi internacionálé!
Voltam 14 lakásban, az egyikben mindkét napon. Nekem mondjuk egy ház is megfelelne, de az bútorozva drága, meg akkor adnak hozzá kertészt is, meg takkernénit.
Kaptam itt is relokációs ügynöknőt, aki ad egy csomag olvasnivalót, ami csakúgy mint Finnországban, itt is vicces megjegyzésekkel van tele. Kíváncsi vagyok, ha Magyarországra megy valaki külföldiként, neki is vannak-e ilyen szolgáltatások. Fogalmam sincs, de egy csöppnyi kétely azért van bennem a dolggal kapcsolatosan.
Amúgy tegnap valami japán étteremlánc egyikharcálláspontját látogattam meg, ahol teriyaki marhát ettem tojással, kukoricával, zöldségekkel, meg rizzsel. Ami amúgy ebben az országban két variációban kapható. vagy egy csészényi és akkor ingyen jár a főfogás mellé, vagy van valami ára, de akkor végtelen. Amíg bírod hozzák neked. Ez itt az ingyenes variáció volt.
Tetszett a dolog, mert egy öntött vas tányéron tálalnak, még nyers állapotban, ami 280 fokos amikor kihozzák. Aztán te ott forgathetod locsolgathatod a dolgokat, s mire kiélvezted tudsz főzni épp lehűl annyira a tálad, hogy az étel elkészült, de nem ég oda. Egyszerűen zseniális. Itt még csak elsőre forgattam át a húst.

De pár perc s már kész is volt. Közben meg vígan sercegett, s párologtatta orrcimpámba a kiváló illatokat.

Online

2011-07-07T01:24:00.000+08:00

Mivel már elérte a kritikus tömeget az elégedetlenkedők száma, íme a friss, ropogós híradás...
Nos, igen, Manila. Ezt adta a sors ezúttal. Az élet ismét elbánt velem, s ismeretlen környezetben kell túlélnem a csapásokat. De lelkem sebeit már nem lehet tovább mélyíteni, megtörten s kiszolgáltatva várom mit rám mért a felsőbb hatalom.
Búcsúm Európától rendkívül megható volt, a demokrácia őshazájába, göröghonba látogattam el. Nem is egyedül természetesen, de az ember nem megy ilyen forrongós helyekre csak úgy. Santorini szigetén szorongva a jövőtől intettem ágyőt az europeer kultúrkörnek.
Itt éppen szorongok:

Miután a gyomromban lévő páni félelem kissé engedett, csináltam is egy panorámaképet a lehangoló tengerpartról:

Hát, valahogy sikerült a hetet átvészelni.
Ezt követően még elbúcsúztam a legérdemesebbektől Hungáriában, megspékelve egy Trófea Grill látogatással, majd repülőre szálltam Finlandia felé. Itt két napom volt mindösszesen, amiből egy estét kedvenc tordasi barátomra szántam. Vele kalandoztunk mindenfelé azon estén, hol még madár sem járt, meg még a kurtafarkú malac sem túrt. Mondjuk üveghegyet.. na azt nem láttunk, bár nem sok hijja volt. Szervezetembe mint nélkülözhetetlen nyomelelmeket beemeltem a különböző finn söröket és a mágikus italt, amitől anno Tamperében mindenki megfeküdt a helyi erőkből. Amőgy ez csak sima grapefruit gin, de a finnek gyengék.
Azután 2 órát aludtam meg kitakarítottam a lakást, s reggel frissiben, fiatalosan vissza is adtam a kulcsokat a tulajnak, miután megdícsért milyen szép rend van... Igaz előtte mostam fel neki két órával...
Aztán hipp-hopp, már Ázsiában is voltam. Na jó, 2+13 óra repülés után. Itt meg monszun időszak van. Ami nagyjából annyit jelent napi két esőzés, amikor 12 lépés alatt alsógatya is csuromvizes lesz, kis lehűlés, majd az elpárolgó víz miatt köd.

Az élet itt sivár, s céltalan, hotelszobámban ülve számolom a perceket, s simítom ki a paplanon a ráncokat. Szerencsére vannak itt más emberek is, kiktől kaptam képet a külvilágról is. (hogy én is rajtavagyok csak a photoshop műve)

De van aki éjjel is kimerészkedik, mit én sosem tennék, mert félős vagyok, meg olyankor hideg is van. Ez például egy ukrán gyerek, meg egy indiai. A képen látható enyémre hajazó fényképezőtok, csupán a véletlen műve.

Egyszer azért sikerült egészen reggelig kihúzni, mert ugye akkor már a világosban én sem vagyok oly félénk, s izibe ki is próbáltuk a különböző közlekedési eszközöket itt. Ez a 2 óra több bejegyzést is felölelne, miként céltalanul ugrottunk fel jeepneykre, meg oldalkocsis motorokra, vagy gyalogoltunk át találomra utcákon. Mi a történetet egy szálra felfűzi, hogy sör mindig volt a kezünkben, mivel a folyadékháztartásra fokozottan ügyelni kell ám itt. Nincs kecmec.

Számomra a tolókocsis ülések különösen viccesek voltak, mivel kb 1 méter magasra kell felmászni, aztán bemászni. Nagyjából 20 ember tud utazni ezeken, 8 pesoért, ami kb 35 forint. Kötött útvonalon, de hosszún cserébe. Van légkondis is, az 13 peso.
Mivel sokat dolgozom nincs időm ilyeneket írni, szóval viszlát decemberben.

Miket lehet egyébként itt látni?

2011-06-12T05:20:00.001+08:00

Nos ez attól függ. Ki mire kíváncsi... Például probléma nélkül lehet látni fácánt.

Aztán van sirály is mindenfelé. Levegőben, mozdulatlanul siklik akár egy vitorlázórepülő...

Vagy éppen díszsorfalat állnak...

De vannak gondos szülők is, komplett kis családok.

S itt a teknős és nyúl meséje is másként van. A galamb meg a mókussal...

Persze mindez csak úgy a szabadban lelhető fel.
De ami már kissé meglepőbb, hogy ilyesmit is látni...

S maga a hely is pikáns, ugyanis szambafesztivál nézői között lehetett az előző brazil rejongót felfedezni...

Még ugye mindig Helsinkiben járunk...

Ma 12 órás kis túra alatt sikerült mindezt átélni, illetve ennél jóval többet, de untatni nem jó senkit. Azért nem rossz hely ez a Finnország. Lássuk mennyit fog változni pár év alatt.

A második fél év

2011-06-11T05:31:00.000+08:00

Aztán kiderült azért itt sem minden megy tökéletesen. Ami először a munkában jónak tűnt, kiderült csak más. Legalábbis, ami magát a cégben lévő folyamatokat illeti. De nem panaszkodhatok, elég hamar átkerültem egy olyan feladatra, ami teljesen új volt az addigiakhoz képest. Persze ezzel elveszítettem azt az előnyt, amiben esetleg felvettem a versenyt az itteniekkel.
A tél szép volt, mint kiskoromban. Nagy hó volt, a pára megfagyott az ember orrában. Közben megérkezett egy másik volt kolléga is, így a munkahelyen már eggyel több magyar szaladgált.
Tulajdonképpen erről a fél évről nincs túl sok emlékem, amolyan eltelt címkét kaphatna.

Kis áttekintés - az első fél év

2011-06-04T04:56:00.001+08:00

Hát már lassan két éve vagyok Finnországban... Illetve tulajdonképpen, ha az elhatározást tekintem, akkor már valóban átfordult az a képzeletbeli számláló. Sokminden történt azóta, itt is, meg ott is ahol nem voltam emiatt, bár lehettem volna, ha másként alakulnak a dolgok. De ugye ami fikció, az már úgyis mindegy, lássuk hát, mi is a regős elbeszélése:
Manapság sokat hallani arról, kötelessége minden magyar embernek támogatnia a hazáját, s segíteni a magyar felemelkedésben. Hazatérni, ha külföldön van, s adóforintjaival ambróziát csepegtetnie a szikkadt anyaföld sebeibe. Erről sokat nem kívánok vitatkozni, legyen elég annyi, én nem így gondolom. Valószínű, ha X dolog megváltozna, akkor látnám értelmét, de jelenleg ettől elég távol vagyok. Tulajdonképpen ebből csak annyit akartam kihozni, én úgy gondolom, aki elhagyja az országot, s volt bizonyos egzisztenciája (pl ne fogyasztási hitelek adták a ritmust az életéhez), azok az emberek nem anyagi megfontolosákból jönnek el Magyarországról. S nem is emiatt a 10 mélyenszántó dolog miatt fognak hazatérni egyszer. Szerintem ezen réteg döntő többsége az otthoni rendszer határait érzi terhesnek, a gáncsokat, az uram-bátyám elvet, a hamisításokat, csalásokat (vagy szebben magyar élelmesség), az általános adminisztratív ügy"intézést", a közlekedést, a ...
Egyszerűen nem a pénz az elsődleges motiváció, ha nem vagy megszorulva. S épp ezért nem is lényeges mit ajánlanak, ha ajánlanak, hogy maradj. Egy buborékot nem tudnak köréd tenni, amiben minden másként van. Az ember egyszerűen látni akarja, mi van máshol, ott is csak így lehet?
Természetesen ez nem jelenti azt, kevesebb kereset a cél, vagy ami elérhető az nem lényeges.
Nos 2009 elején az élet nem volt túl rózsás. Kellemetlen külső döntések eredményeként kellemetlen belső folyamatok indulnak el, kis magok kelnek ki az emberben új vágyakkal, amik aztán szárba szökkenve egy új Nap fényében akarnak sütkérezni. De otthon a Nap is mindig ugyanúgy süt :) A cégen belül Pesten nem is lehetett volna mozogni, így ha már multi, induljunk kifelé.
Párhuzamosan 3 állásra jelentkeztem akkor, egy finn, egy amcsi és egy kanadai pozicióra. Mindhárom helyről kapcsolatba léptek velem, de a finn követelte elsőként mondjak igent vagy nemet 24 órán belül. Hát maradtam az azon a ponton biztosnál. Ez volt a legközelebb az addigi tapasztalatomhoz is, az országban is jártam már ötször előtte. Bár bevallom én mindig Németországba akartam menni, ahol a Bundesliga beragyogja a horizontot :)
Azt azért hozzá kell tenni pár fájó veszteség ért a távozással.
Mikor megérkeztem -1000 euro és -70000 forint volt az egyenlegem. Utóbbi az elméletileg már nem élő cége hitelkártyán :) Azonban ez csak pillanatnyi rossz emlékként él már bennem.
A fogadtatás érdekes volt. Volt itt pár régi meg friss arc a kollégák közül, akik vagy lekezelően vagy jószándékkal közeledtek, s próbáltak ezt-azt megtanítani, vagy elhitetni. Szerintem őket több meglepetés érte, mint engem (vagy minket, ha Lajos bácsit is megemlíthetem, ki ugyanakkor kezdett, csak ő kétszer olyan okos, mint én. Legalábbis Nokia éveit tekintve ;)) Azt hiszem sokkoltuk a finn közösséget az második és ötödik itteni hetünk között. Aztán valamilyen szinten integrálódtunk a rendszerbe. Innen inkább már visszatérek az én vonalamra.
Szerencsés voltam, mert szerintem a legjobb képességű emberek közé kerültem, abba a csoportba, ami a legtöbbre volt itt hivatott. A tutorom, akit kijelöltek mellém, azt mondta a 3. napon, nem mond már mást, mert többet tudok, mint ő. Persze ez azért nem volt igaz, de valóban nem éreztem túlzottan elveszettnek magam.
Aztán hibákat javítgattam, picit tanulgattam miről is szól ez az egész dolog itt. Pár emberrel szolídan tengelyt akasztottam, de általában szerencsésen keveredtem ki ezekből a szituációkból.
Ami Finnországot illeti... nos valóban nem kolbászból van itt a kerítés, s valóban drágább itt minden, mint otthon. Legalább is ezt mondják ugye otthon, de nem így van. Egyébként ha arányaiban ugyanannyit költ az ember mindenre mint otthon (pl a fizetése x százaléka megy el itt is ott is ugyanarra) akkor bárhogy nézzük is a megtakarított összeg is nagyobb, hiába drágább minden.
Bár ez sem feltétlenül igaz, érdekes módon csomó dolog olcsóbb itt, mint otthon. Persze van ami drágább. S az is igaz a Skandináv országok drágábbak. Pl Németországban minden olcsóbb (s olcsóbb mint Magyarországon kb a termékek 5%-át leszámítva). De most Finnországról van szó.
Mi is volt ami megfogott az első hónapokban? Az idő. Október közepéig tök szép volt minden, tengerpart, focimeccs, szabadtéri programok, emberek az utcákon későn este is. Vidám arcok, visszamosolygó emberek. Rengeteg gyerek. Tiszta és effektív közösségi közlekedés, gördülékeny, néha már-már automatikus ügymenet. Szép termékek a boltokban. Az emberek sem a többieknek öltözködnek, hanem a praktikumnak s az időjárásnak. Rengeteg sportoló, mozgó ember. Az erdőkben minden ösvényen egy gyalogló.
s akkor elértünk Finnország igazi és szerintem egyetlen valódi értékéhez, legalábbis turistaként. A természet. Szeretik és vigyáznak rá.

Suuuoooomi, Suuuoooomi

2011-05-17T03:11:00.002+08:00

Nos a kevésbé tájékozottak kedvéért: Finnország megnyerte a jégkorong világbajnokságot. Ennek aprópóján végre történés van, amire én is ellátogattam természetesen.
Aki nem valami tré csapatnak szurkol otthon, hanem a Fradinak, az bizonyára fel tudja idézni az egykori nemzetközi meccseket, mikor teltház volt, s utána a tömeg ment a belvárosba egységesen. Rég volt... Na ez is kb olyan volt, csak a tömeg mindig a tömeg középpontja felé ment, s nagyjából a Fradi teltház sokszorosát kell elképzelni.

Viszont ismerve a finneket, nem meglepő, hogy nem mindenki szereti a tömeget. Páran a lazábbak közül...

Egyébként ha tárgyilagos akarok lenni, s hű a tényekhez, meg kell jegyeznem a következőket:
- noha sajnos akaratom ellenére is volt már szerencsém ittas egyéneket látni (noha mindez mélységesen megbotránkoztatott), de ma az alkoholizmus új horizontjait ismertem meg. Mondhatnám mindig azt hittem, láttam már mindent, s a termoszféra berkeit is felfedeztem (más emberek látványára kell itt gondolni) már eme téren. De ma kiderült, a finnek ehhez mértem új galaxisokban mérik a szinteket. Az általam tapasztaltakra a finn-magyar testvériség szellemében most nem is térek ki.
- az általános ünneplő felszerelés két dologból áll. Valamilyen finn zászló/sál/mez/arcfesték, s valamilyen más finn sajátosság, leginkább minimum 8-as kiszerelésű sör, de van akinél két kocka üveges sör volt... A kép minősége nem jó, de érzékeltes

Nos, ezt már virtusnak nevezem... 40 üveg sörrel indulni az ünnepségre. Igazi patrióta.
- A finnek alapvetően vidám kis figurák, de ehhez katalizátor kell nekik. Legalább egy sör.
- Azt hiszem egy finn szemében Finnország sokkal magasztosabb dolog, mint egy magyar szemében Magyarország. S ez a megállapítás nem a mai nap terméke.

S eközben Finnországban...

2011-05-13T02:11:00.000+08:00

...is újjászületett a természet. Aki esetleg még nem járt erre, annak tudnia kell, mindeféle fenevadak bukkanak elő ilyenkor. Az óriás méretű nyulakat most nem is említve, mindenféle madárfütty van meg, mókusok.

Szóval minden a kerékvágásban, már rövidujjúban járok dolgozni is, ami elég nagy szó visszaemlékezve a 3 héttel ezelőtti télikabátos gyalogútra.

Egyébként nemsokára lesz valami céges összetartás is, a pontos dátumra nem is emlékszem, talán jövő héten. Ezek a finnek veszélyesek olyankor. Jajj a mókusokra.

Túraajánlatok

2011-05-08T03:11:00.001+08:00

Mivel immár beköszöntött a jó idő, ideje a természetbe vonulni. Nos ki tudja hol készülhetett a kép? Nem, nem ott! Nem is ott! Hát igen, ez bizony a Bakony! A Bakonyban szerintem ősszel és tavasszal jó körbenézni. Megvan a varázsa a száraz falevelek között gázolni, meg ilyenkor a virágok között sétálni. Bár ez már majdnem olyan, mint a homokszemek átfolyása a lábujjak között... De ettől függetlenül tényleg csak ajánlani tudom.
B túrának meg itt van a Ság-hegy. Ami persze egyáltalán nem hegy, de még csak dombnak se nevezném :) De azért megvan a szépsége.

Persze, ha már visszatér az ember fiatalsága színhelyeire, akkor csinálja is azt, amit akkoriban csinált. Meg amit most is csinálna legszívesebben...

Ilyenek a pincebulik, sütés főzés éjjel kettőkor, amúgy meg beszélgetés s alkoholos italok szublimálása. Természetesen csakis a szervezeten belül! S még sorolhatnám...
Hát, ha az embernek honvágya nincs is oly mély, az ilyen tájak és pillanatnak tűnő órácskák elgondolkodtatóak... Mik is a célok, s mik a fontos dolgok.
Következő beszámolónkban a finn tájról közlünk friss fotókat :)

Nap nap után

2011-04-19T01:19:00.001+08:00

Már két hete érkeztem vissza a skandináv valóságba. Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy a finn szélsőjobb megnyerje a választásokat, s remegjen kelljen nyomorult kis életemért. Ennek megfelelően el is menekültem, s idei első kirándulásomat tettem Észtországba. Pozitívum, már ott is euro van, negatívum, ennek megfelelően az árak kicsit felfelé mozdultak. Összegezve nem nyertem semmit azon, hogy nem kell pénzt váltani.

A város továbbra is totális felüdülés Helsinki után. 26-38 euroért meg lehet forduli hajóval. Szóval valóban jó program ez itt (noha közel s távol szinte az egyetlen).
A nap szépen eltelt, sok gyaloglással, s filippinó barátaim társaságában. így mit volt mit tenni, elindultunk vissza Télapó földjére...

Ezeken túl még itt volt egy emberke pár napot, kivel majd 6 évig együtt dolgoztam különböző területeken, megvolt az eddigi legjobb szaunaparti (finnek értékelése szerint), s már nyílnak itt is az első virágok lassan.

Amikor már a hó is szinte elolvadt...

2011-04-13T00:39:00.004+08:00

Nos igen. Madárcsicsergés és már alig valamicske hó. Persze azért van még, nem kell aggódni. Sőt már néha 20 fok is van, ha a Nap süti a hőmérőt, meg reggel már pluszban várja az embert az új nap.

De az tagadhatatlan, élveztem a friss és hideg levegőt, mikor első reggel kimentem sétálni. Sőt most éppen van itt pár filippinó csereüdülésen, s ők is szeretik a levegőt itt. Jó, folyton mondogatják ilyen hideg nincs is, mint itt, de nem kell őket komolyan venni, egyik ma már rövidujjúban jött. Kemények ezek. (persze azért volt rajta vmi brutális mellény, amiben szerintem a Hold sötét oldalán is túl lehet élni pár órát) Egyébként mivel megígértem nekik még Manilában, hát meghívtam őket egy magyar zabálásra, volt is minden, ami számít: bableves, töltöttkáposzta, meg bundás alma. Mondták is hazaértek, mindenki el is aludt azonnal. Emésztésben gyengék. Ez van.
Másrészt idegileg összeroppantam, nem bírtam tovább már távol az anyaország szerető ölelésétől. így elküldtek a főnökeim pszichológushoz. Eredmény még nincs. Ha véres képeket teszek közzé legközelebb, akkor erre vezethető vissza.
Aki sajnál, s aggódik értem, az biztosíthat együttérzéséről. De sokan azért ne írjatok. Csupán azért küldtek el, kimutassa a sok teszt garmadája, alkalmas vagyok-e nemzetközi munkavégzésre... Kicsit bizarr, mert eleve mikor ide kerültem ugyanezt végigcsináltam, ugyanennél a külső cégnél. Másrészt meg az utóbbi pár hónapól jópár hetet a bolygó másik felén töltöttem. Na mindegy, ismét kitölthettem örömet okoz-e nekem ha homokszemek peregnek át a lábujjaim között, stb. Jó ezeket tudni, egyszer még jól jöhet, ha ilyen kérdésre azonnali választ kellene adnom egy szorult helyzetben. Mert így olyan dolgokat is átgondoltam, amiket beépítve személyiségjegyeim közé szellemi, erkölcsi fejlődésem továbbra is töretlen maradhat!
Másrészt szerintem akármilyen irányba lehet befolyásolni ezeknek a teszteknek az eredményét, no mindegy. Remélem nem rúgnak ki, ha kiderül totál hülyeségeket válaszolgattam a kifejtős kérdésekre :)

A ködös Albion

2011-04-01T23:37:00.000+08:00

Ahhoz nincs sok köze, csak mindig tetszett ez a kifejezés. Vasárnap már újra Finlandia lesz a harcálláspont. Vajon milyen akció lehet a Lidlben :)

Búcsúzzunk hát a filippinó magyar barátság szellemében, s szimbólikusan a minden véget ér egyszer gondolattal...

A sátán maga

2011-03-28T20:25:00.000+08:00

Vajon hányféleképpen aposztrofálhatták már a gonosz mibenlétét? Szerintem végtelen sokszor és végtelen formában. Ha nem is a sátán, de a pokol egyik bugyra itt található a Fülöpkééknél.

Ez egy érdekes hely, ami egy nagy vulkánt jelent, az egykori kráterében egy tóval, a tóban egy vulkánnal, aminek a kráterében tó van... Akár egy fraktál. A képen a belső és a külső tó is látható. A talaj itt ott kénesen füstölög, a víz mag forrni látszik néhány helyen. A belső vulkán 1965-ben tört ki utoljára. Lehet, hogy ez a sátán maga.
Azonban mondják ugye, a pokol valahol maga a paradicsom, nod lássuk mit lehet látni útban a kráter peremére visszafelé tekintve.

Persze ez is az ördög műve csupán, mivel veszélyes vizeken kell áthajóznia, ki e szigetre vágyik. Sellők ugyan nincsenek, viszont cserében jó nagy hullámokat kelt Neptunusz haragja, vagy a neki megfelelő helyi hírességé. A ruhám minden négyzetcentimétere csurom víz lett, az arcomat meg rendszeresen tisztította meg a természet egy-egy vödörnyi vízzel.

Még a közelben lévő hegyet is érdemes meglátogatni, ahonnan igen szép kilátás nyílik minden irányba, arról nem is beszélve, miszerint a hőmérséklet mintegy 5 fokkal mérsékeltebb a hegyen és még friss levegő is van. Egyébként ez Tagaytay és környéke.

Viszont mivel ez egy ismeretterjesztő értekezés, így felfedem kilétem: a sátán én vagyok! Legalábbis egyik finn szerint, aki jogosan érzi úgy - Ázsia bevonásával - az ő finn munkahelyének esélyei már fabatkát sem érnek többé. De mindenki álomvilágban él, aki úgy gondolja a multivállalatok célja a jóakarat és az emberi erőforrás elégedetté tétele. Ráadásul (mondjuk) Magyarországhoz viszonyítva felfoghatatlan különbségek vannak a munka világát tekintve arra Skandináviában.
Azért jót nevettem, sátán még nem voltam sosem...

Földrengés Manilában

2011-03-22T20:46:00.001+08:00

Az intervallumot elég tágra nyitják a különböző portálok, de legtöbb helyen 5.7-es földrengést említnek tegnap 18:42-kor. Mivel szokás szerint sokáig az irodában voltam, én is élvezhettem a 27. emeleten a természet eme figyelmességét. Kicsit recsegett (inkább hangot adott ki a helyesebb) az álmennyezet, meg ringatott a szék, amiben ültem. Izgalmas volt :)

Csend és béke

2011-03-20T20:56:00.000+08:00

Az amerikai katonai temetőbe már rég el akartam menni, így ma meg is tettem. Rengeteg jelöletlen kereszt van (illetve pár dávidcsillag), mivel ez a temető azoknak állít emléket, akiknek porhüvelyét nem lelték meg. Van egy központi nagy csaronk, ahol nevek ezrei vannak felvésve márványtáblákra.
Valahol magasztos a hely és méltó az emlékezésre, melynek talán szentelték.

Nekem mégis inkább a háborúk elleni szellemiség megtestesülése az ilyen hely.

Manila turistaszemmel 2.

2011-03-20T18:02:00.002+08:00

Szóval a folytatás... Az állomáson ott aztán nem is szálltam vissza a tömegbe pácolódni, hanem inkább gyalogosan közelítettem meg a helyszínt. A főútvonalat követtem, időről-időre betérve a párhuzamosan épített plázák (itt mall) légkondis labirintusán át.
Aztán elértem a Megamall-ig, mai nem véletlenül kapta a nevét. Látni kell. Aztán igen okosan lefényképeztem még a hotelban a pontos helyet ahova mennem kellett, de aztán még okosabban le is töröltem véletlenül, így emlékezetem és nyomolvasó képességem latba vetve jutottem el végül a helyre.

Végül megjött a magyar kolléga, kiről kiderült otthonról küldték ki ide, hogy magyar munkaidő szerint magyar ügyfeleket támogasson innen... No comment :)
Azért megittunk pár söröcskét, dumáltunk az itteni életről, vettünk (na jó én nem) pár dvd-t, amik a moziban még be nem mutatott filmeket is tartalmazták 100 forintért, stb..
Aztán előkerül a barátnője barátnője meg még 5 másik arc, s leültek hozzánk, így utána már velük beszélgettünk. Az érdekes volt hogy a 3 hímből kettő egy pár volt két éve együtt laknak, a harmadik meg szimplán volt saját nemtársaihoz vonzódó.
Bár előtte is tudtam, hogy itt sok a búza, de igazán most pénteken tudatosult bennem ennek a társadalomnak a toleranciája. A liftban láttam 3 női ruhába öltözött kifestett ádámcsutkát fel-le mozgató egyént basszus hangon társalogva...Aztán ugyanaznap hazafelé is belebotlottam egy-egy példányba. Legalábbis érdekes.
De visszatérve az akkori estéhez, sok érdekes sztorit hallottam, de ezeket a magánszféra érdekében nem tárom fel :) Másrészt a filippina (női fülöpke) humor is egész szórakoztató volt. Mondanám a filippino is, de ugye a 3 lehetséges képviselőből egy sem volt igazán oda számítható :)

Milyen a skandináv akcentus?

2011-03-17T23:18:00.001+08:00

Ma megtudtam, hogy egyáltalán nem vagyok magyar, legalábbis skandináv az akcentusom angolban. Ezt állítja a két német figura a cégtől, meg a hotel két managere is. Szerintem mondjuk nem, de legyenek vele boldogok :)
Ma volt vmi parti az uszodánál, ahova meghívtak, s bár én teljesen elfelejtettem, de a német arc mondta nézzünk le. így aztán mikor 7 körül visszaértem a hotelba kitekintettem a 11. emeleti ablakból a lifteknél, s láttam barátságos füst csalogat lefelé a grillezőnél. Jó is volt.

Kínai kalandok

2011-03-15T22:25:00.000+08:00

Aki hozzám hasonlóan esetlegesen nem tudta, annak most elárulom, hogy Taiwan igaziból a Kínai Köztársaság néven fut, ahol most éppen 100-at mutat a naptár, mivel éppen száz éve alapították meg a dolgokat. Akkoriban még az "anyaországban".
Akárhogy is, most csak pár kép. A világ második legmagasabb épülete,

némi spéci ebéd,

s a kedves vendéglátó, kit egyszer már lehetett a blogban látni, bár akkor símaszkben :)

Kereszteshadjárat

2011-03-10T21:22:00.001+08:00

Szerdán csomó emberke mászkált fekete keresztet mázolva a homlokára. Nem igazán tudtam ezt akkor és ott hova tenni, mivel minden évjárat, nem és társadalmi osztály képviseltette magát.
Sajnálatos módon a vallási ünnepek terén elég rosszul állok, tudom a karácsonyt, meg a húsvétot, bár azok ugye ősi ünnepekre lettek ráhelyezve anno. No de a lényeg, megvilágosodtam! S ezt talán érdemes megnézni.
Amúgy hamvazószerda volt, a nagyböjt kezdete. Kiműveltem magam.
Kétségkívül a Fülöp-szigetek a legkeresztényebb állam Ázsiában...

Milyen egy kedves hotel?

2011-03-08T22:14:00.000+08:00

Olyan, ami küld neked cirkolmányos papíron köszönő sorokat a lojalitásodért, miszerint már 15 napja koptatod itt a berendezési tárgyakat. S mindez szépen borítékban az asztalra helyezve. S a köszönet mellé még bónt is adnak, ami 300 peso és lefogyaszthatod. Grátisz.
No, s mi a B meglepetés eme jubileumi szép napon? Hát a másik levél az ajtó alatt bedugva, miszerint nemsokára eléred a lélektani határt, amikor illene már fizetned is, hogy itt rontod a levegőt, s menj le a recepcióra kiegyenelíteni az első 15 nap felhalmozott költségeit.
Szóval ha úgy veszem, az igazi ajándék az, 20 pesoval olcsóbb lenne a szoba az utalvány miatt. De azt én kaptam, a számlát meg a cég fogja. :)

Manila turistaszemmel

2011-03-07T21:54:00.002+08:00

Eddig nagyjából ahhoz volt csak szerencsém. Azt tudni kell, hogy a külföldiek nagyrésze Manilából mindössze a repülőteret látja, s már suhan is tovább egy trópusi szigetre. Mármint egy másikra :) Azonban persze vannak, akiknek ez a városszörnyeteg az úticélja. Nos ennek a csoportnak a 95%-a üzleti okból látogat ide, s ennek megfelelően az üzleti negyedek valamelyikében ingázik, azt is többnyire taxival teszi. Szórakozási lehetőségnek, s a kimozdulás fő célpontjának pedig ott van a Greenbelt.
Én azonban a szombatot a városi élet megismerésének szenteltem. Még pár napja iwiw-en megnéztem lakik-e magyar ember Manilában, s találomra három szerencsésnek írtam, ugyan tárja már fel előttem miért jöttek, de még inkább miért maradtak itt. Egyikükkel aztán váltottam pár levelet, s közös elhatározással egy sörözés mellett döntöttünk, hiszen ő itt él már egy éve, s így elemi érdeke a manilai gazdaság ilyetén felpörgetése is. Megtettük amit lehetett ezügyben...
No, de ne ugorjunk előre.
Elsőként arra gondoltam elsétálok a találkozó helyszínére, ami kb 5-6 km a hoteltől. De aztán úgy döntöttem egyrészt túl meleg van, csak leizzadok, másrészt ki kell próbálni a metro expresst, ami igazából inkább magasvasút. Ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, aki
A, kollégista volt és emlékszik a BKV/MÁV vasárnap esti tumultuózus közösségi utazásaira
B, bejárós volt, s reggel mindenki ugyanazzal a járattal akart munkába vagy valamilyen szintű iskolába eljutni
C, utazott piros7-essel, amikor azt gondolta fizikailag már nem fog felférni, de mégis
Na, a "metro" az igazi csemege. De előtte még elcsoszogtam a megállóba, az igazi hömpölygő ázsiai tömegben, amilyennek én elképzeltem, na pont olyanban. Rájöttem az külön büntetés, ha az ember magasabb egy fejjel, mint a helyiek. Egyrészt mert ami előnye lenne, hogy friss levegőt szívhat, na olyan itt nincs, másrészt meg látja, hogy 2 kmnyire is ugyanaz a helyzet mint 2 méterre. Tömeg. És itt nincs olyan, hogy sietség, vagy kényelmes séta. Itt lajhárság van. Csoszogás. 1 méter/sec. Bár nem siettem sehova, de tényleg ez van. Mindenhol.
De odaértem az állomásra, 12 (60 Ft) pesoért el lehet utazni a város túlvégébe. forgókapu van így a jegyed nélkül be sem tudsz lépni az állomás belsejébe. Valószínű olcsóbb, mint a 4 idótafejű bkvs, akik meg sem nézik Füles, pártigazolvány, vagy bérlet van-e a kezedben. Itt a kártya, amit kapsz átcsúszik a gépen és visszakapod, amikor meg elhagyod az állomást a célnál, ott csak beszippantja.
A kocsikon az emberek minden deformálódásra kész testrésze kihozza magából a maximumot. Zsebtolvajlás lehetetlen, elesni lehetetlen. A tömeg minden egyes tagja testfelületének integrálás által meghatározható maximális mértékével kapcsolódik a mellette lévőhöz. Csodálatos! ...akkor megteremté az embert, lágy részekkel ellátva. És isten látta, hogy ez jó... Én meg azt éreztem, hogy annyira nem, így az eredetileg 5 megálló helyett a másodiknál - amikor a hátamra feszülő ajtó az én oldalamon nyílt - ki is okádott magából a szerelvény.
Gondoltam maradok, megvárom a következőt. 6 következőből, mind ugyanilyen volt, kivéve az első kocsit, ami szellősebnek tűnt. Gondoltam majd abba szállok, közben meg fotóztam.

Ezen tökéletesen látszik Manila kicsiben. Szép parkosított terület, jeepney-k, aztán nyomornegyed, aztán normális házak...
Odajött hozzám a pulpitusáról a rendőr, vagy a felvigyázó, vagy akárki, aki füttyögött ha jött a szerelvény, hogy álljanak hátrébb a felfestett ajtóhelyektől. A tölekedés oka az volt, hogy ha 4 embe odaállt a jelhez, belőlük mondjuk 2 jutott fel a szerelvényre. Feltéve, hogy leszállt vki. Aztán mondja a figura, hogy senior citizen vagyok-e. Hát mondom nem hinném :) de lehet az kellett volna legyek, mert így megkért távozzak hátra, mert az első kocsi öregeknek, nőknek és gyerekeknek van.
Aztán úgy döntöttem gyalog megyek.
Most elfáradtam, majd folytatom :)

A munka gyümölcse

2011-03-05T02:10:00.001+08:00

Az nem tudom mi pontosan, de ma fél nyolcig az irodában voltam. Én mondjuk dolgoztam, de a társaság teljes egésze rajtam felül már csak hálózatban játszott. Viszont péntek lévén a helyi szokások szorítását nyakamon érezve kénytelen voltam behódolni egy kis társadalmi érintkezés lehetőségének.
Az első vendéglátóipari egység csődöt mondott, túlzott telítettsége lévén, így B harcálláspontba vonultunk át, engem istápoló kollégáimmal egyetemben. Itt aztán filippinó módra kellemesen folydogált többek között a fennkölt témák sokasága. Tréfás emberek, de azért a komolyság sem életidegen eszme itt. Mondhatom az este igazán hasznos volt, mert már tudok tagalogul káromkodni többek között. Ez igazán hasznos és örökérvényű tudásbázis homokként lepergő hátralevő életem szövevényes útvesztőjében.
Egyébként a sört az itt már megszokott jeges közegben, egy pléhvödörbe halmozva állítják az asztalra a mélyen tisztelt úri közönség legteljesebb megelégedére. S mivel a látvány a lélek legmélyebb bugyraiban is megpenget egy húrt, így ezt többször is kénytelen kelletlen meg kellet csodálni. Én, mint a művészetek igen lelkes - s mindamellett avatott rajongója - természetesen nem fordíthattam hátat eme dolognak. Ezért teljes mellszélességgel élveztem inkább, mi a természet által megadatott.
Egyébként itt mindenféle érdekes dolgokat eszegetnek a sör mellé, alapból a vödör sör mellé lehet kérni valamit ingyér'. Szóval nem kell nagy adagokra gondolni, inkább olyan csipegetősen... Szóval ez nem étterem, csak "sörkorcsolya"

Viszont az étlapot fürkészve lehet pl kapni ínycsiklandozó panírozott csirkebőrt, vagy éppen sült disznóarcot. Ellenben van az ínyenceknek sertésfül snack, vagy éppen tofuval kevert balut is. Erről már egyszer nyilatkoztam, de az ismétélés a tudás anyja, tehát a kacsambriótojásról van itt szó.
Az percek mint kis buborékok a sörben lettek semmivé, s a ladyboyok témájának minden aspektusát kitárgyalva (többek között) végül elhagytuk menedéket adó kis odúnkat.
Kérdezték, miként találok vissza ide, hol eme sorokat az útókornak értékként hátrahagyom, de én mondtam, egyet se féljetek, szépen hazasétálok. Azt illik minden valamirevló olvasónak tudni, hogy itt a külföldit, aki sétál, azt keményen kirekesztik az értelmes emberek halmazából. De sebaj. Végülis éjjel fél kettőkor csak nem futok össze ismerőssel... pláne nem Manilában. (Ez nem is történt meg - a szerző) Akkor mondjuk kicsit elgondolkodtam, mikor az egyetlen velem egyirányba haladó helyi erő kijelentette, ugyan nem lakik messze, de inkább taxival megy.
Hát mit volt mit tenni, én már inkább eltökélten folytattam a város felfedezésére irányuló terveim. Csupán egy helyen választottam B megoldást, mikor egy út szintje felett haladó útvonal megközelítését meghiúsította az oda felvezető lépcsőkön álomba szenderülő embertömeg. Gondoltam azért fel mégsem kelthetem őket, hisz csak vendégségben vagyok, ők meg mégiscsak itthon...
Aztán jártam még mindenféle elhagyatott helyeken, de mivel ez az üzleti negyed alapvetően, így kb lehet Schumacher stílusban nyomni, s kímélni az esőgumikat a pocsolyákban. Vagy ha azt nem is, de legalábbis az idő nagyrészében könnyedén haladhat az ember a különböző kamerák kereszttüzében.

Ayala múzeum

2011-02-27T20:15:00.000+08:00

Mivel ma vasárnap volt, amikor még a teremtő is pihent, én sem tehettem másként. Cserébe ellátogattam az igen távoli múzeumba. Na jó 4 percre van kb. 4 emelet, a belépőjegy sem túl drága. 25 éve volt a békés forradalom itt, így ennek apropóján fotókiállítást reklámoztak újságokban, s plakátokon. Az ilyesmik érdekelnek, így gondoltam megnézem magamnak.
Ezen felül még volt egy emeltnyi aranykincs , egy emeletnyi kínai, thai, vietnami porcelán, különböző évszázadokból, némi ruházkodás (amin hamar túljutottam), no meg többméteres hajómodellek, kínai, japán, helyi és spanyol, plusz angol versenyzőkkel.
Noha a kincsek tényleg tetszettek, mert nem a sokásos európai felhzatal volt a hülye egyházi dolgokkal, meg díszes kupákkal, hanem például 4 kilós vállon átvethető aranykötél. A hivetalos nevére nem emlékszem. De voltak arany szemfedők, arany babaruha, stb... Tényleg meglepő volt számomra.
De ami legjobban tetszett az a folyosókon át folytatódó 10 cm-es figurákkal és teljes környezetüket lemodellező sorozat volt, mintegy 60 eseménnyel a filippinó történelemből. Pl. ha tűz volt a jelenetben akkor azt alulról vmi kis leddel megoldották, s teljesen élethű volt. Szerintem nagy ötlet, sokkal jobb mint az üres leírások a falakon, vagy a korabeli ruhák egy bábun.
Megérte elmenni.
Ez egyébként a Greenbelt szórakoztatókomplexum része, ami szintén Azala tulajdon, csakúgy, mint a környék jelentős része minden irányban. A Greenbelt meg 5 westend, melyek közrefognak egy parkosított magot, így körben éttermek, kávézók és élénk társasági életnek teret adva.

Corregidor

2011-02-26T23:13:00.000+08:00

Akinek nem ismerős a fenti cím, annak sem kell szégyenkeznie. Ellenben a Filippinó történelemben és nemzeti büszkeséget tápláló témakörben igen előkelő helyet foglal el ez a sziget.

Ide kirándultam szombaton. Jó is volt, mert hétközben a visszaúton a hotelba napsugár már nincs. Szerencsére még nincs igazi kánikula, így teljesn kellems emlékekkel emlegethetném fel eme kis kalandomat... de... sajnos mégsem tehetem. Először is, a katamarán felső szintjének első sorába kaptam helyet, amitől a szembenlévő falon 1,5 méterre ott volt egy 1 megawattos légkondi, ami minden túlzás nélkül tökéletesen szimulálta a -27 fokot Espooban. Ezt követően a szigeten behúzódtam az árnyékba, hogy védjem babapopsi bőröm a káros sugárzásoktól, azonban a fa egy rettenetes, még a japánok által kitenyésztett gyilkos hangyafaj otthona volt, így a 1,5 cm-es kis dögök pillanatok alatt 6 helyen megcsíptek.

De durván... Ha nem hallani rólam többet, ez azért van. Aztán volt velem két társ, kik éppen szintén itt vannak kiküldetésben. A jegyeket én fizettem az irodában, a finn ezután 50 pesoval többet adott. Én meg mert rende kissrác vagyok, gondoltam itt az alkalom s visszatérítem a különbözetet. így vettem 3 gyöngyözően hideg dobozos sört, s mikor előkerül, mondtam neki: Sami, gyere van sör, úgyis tartozom még neked. S nyújtom felé a kitárt szájú zacskót, vegyen. A marha finnje meg, elvette az egészet, hogy köszi... Hát meglepett. De gondoltam, vissza mégse kérhetek kettőt... s talán majd rájön miért 3 sör... Aztán a hajón a visszaúton szerencséjére megkínált az eredetileg is piciny bendőmbe vágyó nedűvel. Finnek...

A meteorológia tévedhetetlen

2011-02-20T22:19:00.001+08:00

Nos igen. Mi a legkellemesebb téma, amiről mindig lehet könnyedén beszélni? Hát az időjárás. Tehát ma ennek szentelem a múzsa által adott ihletettséget.
Finnországban most meglehetősen cudar a helyzet, s emlékeim szerint ezek a napok hozták életem legnagyobb hidegeit. -27 volt a rekord, de itt kicsivel melegebb van a képen...

A táj már hónapok óta befagyott ebbe az állapotába, ami szerintem szép. Én kedvelem az ilyen telet.

Még akkor is, ha az előrejelzés 30 fokot jósolt. S ebben nincs is tévedés. Tényleg 30 sőt igazából 31 fok lett belőle mára...

Újra lesznek képek!

2011-02-18T06:30:00.000+08:00

Igazából nehezen szántam rá magam, mert sosem vettem fényképezőgépet. Anno még a családi Beiretta volt, aminél jobb gépet azóta sem láttam. Aztán egyszer egy holland kempingben találtam egy Samsung vmit, ami lekváros volt és a fűben volt tokban egy olyan helyen ahol nem volt egy vendég sem, csak mi. De sajnos az említett gép kissé megfáradt amint egy óvatlan pillanatban ráléptem az ágy mellett.
Hát vettem egy gépet, ami kicsi és elfér a zsebemben, de 10x optikai zoom van rajta. Most utoljára felteszek képet teljes méretben, aztán majd csak lebutítva, az is jó lesz :)

Igazából persze tudom, hogy semmi szükségem nem volt erre, ugyanúgy mint a tv-re, meg a mini-hifire sem korábban. De az ember néha szeret hülyeségeket venni, hogy két hét múlva rájöjjön, jobb lett volna kirándulni egyet inkább az árából. Legalábbis rám ez igaz.

A 201.

2011-02-11T05:28:00.000+08:00

Hát egy kicsit kellett rá várni. S még azt sem mondhatom megérte :) De hát a jubileumi bejegyzést körüllengő majális hangulat csak a napokban csengett le, ez nem lehet kérdés!
Képek most nem lesznek, mert tegnap újra kellett installálnom a gépet, így be kell hát érni szavakkal. De így elsőre nem lehet amúgy, nem illik az olvasót lefárasztani. Meg a szavak sokkal többet érnek. A képek kiölik az emberekből a gondolkodás képességét. Nem is beszélve a fantáziáról. Pedig azt hiszem a fantázia a lényeg.
Akiben van fantázia, az bármire képes. Mert elképzelheti mi is fog történni, s igazából nem is kell tennie szinte semmit a dolgok kedvező alakulásáért. Vagy csak elszórakoztatja önmagát.
Nos erre jó a finn tél, az elme filozófiai szárnyalása a horizonton is túlra jut. Meg az üveghegyen is túlra... :)
Terveim szerint ugye 2011-ig terveztem első finn kereszteshadjáratomat, hogy elhozzam a magyar virtust, s a tojásos galuska titkos receptjét az északi rokonoknak. Azt mondják a sors útjai kifürkészhetetlenek, de szerintem ez nem igaz. Van pár pillanat mindenkinek, amikor megadatnak azok a pontok, amiket csak fel kell ismerni, s akkor megtenni, mit megkövetel a haza. Vagy ha nem dobálózunk ily magasztos szavakkal, akkor az önérdek. S ilyenkor a fantáziamentes emberek elámulnak, s mint a hatalom katonái megteszik, mit beidegződéseik diktálnak. Azokat meg a rendszer táplálja beléjük. De a rendszer ismerete nem azt jelenti a részei is legyünk :) Resistance is futile. Már akinek.
Éppen ezért kell állandóan gyengíteni a rendszert, vagy azokat, akik azt hiszik ők irányítják.
Remélem fellibbentettem én is a elfeledettség leplét, s most ismét vértet öltve indulok lerombolni a hitetlenek világát!

A gonosz serege 2.

2010-11-19T20:29:00.004+08:00

... de ez már az igazi gonosz sereg...

Mivel névnapom is volt, meg egyéb ünnepek is közelednek, így egy székelykáposztányira vendégül láttam pár arcot.
S így aztán a nap végére beteljesült a népi bölcsesség:
Étel, ital, álom. Ez a legjobb három.

(Amúgy ez a 200. bejegyzés)

A gonosz serege

2010-11-16T19:07:00.005+08:00

Bizonyára mindenki szereti, mikor különböző zajok teszik elviselhetőbbé az ember társas lény voltát. Hiszen milyen rossz is csak ülni a természetben és hallgatni a tücsök ciripelését, meg a lombok susogását.
De szerencsére az ember igazán találékony elme, s feltalálta magának a fúrót, majd az ütvefúrót. Aztán panelházakba költöztette önmagát, s így élvezheti folyamatosan eme ipari forradalom gyümölcseinek finom neszeit. S persze vidéken élőknek meg megalkotta a traktort, a motoros fűnyírót, a körfűrészt, s nem utolsóként a motoros kapát.

De Finnország az más! Itt minden szikla kint, nem lehet motoros kapával ügyeskedni. De helyette van törzsnyi vastag ütvefúró, meg kis fúró, ami a robbanószernek csinál helyet. Utána meg a robbantás, ami előtt szirénák vannak. És mivel házak állnak mindenütt így kicsit robbantgatnak csak, de azt sokszor.

Ilyen kavicsok vannak (mint amik a vízben állnak), amit aztán széttörnek miután kirobbantották a nagy egységből. Amikor meg már igazán apró a kő, akkor még bemarkolózzák a teherautókba.

S mindez az építkezés - jelenleg még rombolás - mintegy 70 méterre van az ablakomtól, s közben nincs semmi ház vagy ilyesmi, így mindennap reggel 7-től áldom én is az emberi találékonyság nagyszerűségét, s hálásan rebegem el nagy feltalálóink nevét.

Elmaradások

2010-11-12T20:54:00.003+08:00

Mostanában nem nagyon volt időm írni. Augusztus 18-tól :) Azóta mindig ilyen-olyan okokból adódóan nem volt időm, ihletem, akármim. Vagy (általában) nem történt semmi érdemleges.
Ez mondjuk ma sem változott egyetemlegesen. De lássuk mit tudok felidézni az elmúlt időszakból...
- Lajos nem szereti a whiskey-t. Meg a whisky-t sem. Többet nem is adok neki :)
- Az egyik srácnak egy felvételi beszélgetés végén mondtam, most kérdezzen ő bármit, talán tudok rá válaszolni, ha érdekli vmi. Nos mit kérdezett? Nos? Azt kérdezte hogy kell Budapestet kiejteni, mert olvasta egy könyvben és kíváncsi...
- Finnországban már volt pár cm hó a héten, de elolvadt természetesen. Annyira még itt sincs hideg azért.

- ismét sok időm van, így végigjátszom az összes stratégiai játékomat, meg megnézem az összes pár éves filmemet. (ilyenkor van az a nyirkos, fos idő itt, amiben semmi kedve az embernek kimozdulnia)
- új csoportba kerülök nemsokára, a változatosság gyönyörködtet ugye. biztos jó lesz, vagy ki tudja, majd lavírozok, mint eddig ;)
- manilai kedves ismerőseimmel társalogtunk a minap a névnapokról (is), s kiderült náluk nincs ilyen egyáltalán. Okos dolog, nem kell se virág, se bon-bon ;)
- ja és tegnap utaztam a finn metróval életemben először, enélkül nem hagyhattam volna el ezt az országot, most már nincs miért maradnom :)
- ünnepi libapecsenye

Fingország

2010-10-27T00:54:00.001+08:00

Nos ismét a szokásos harcálláspontról tudósítok. Illetve nem is, mert nincs mit.
Ma végre megkaptam a céges hitelkártyát, ami 10 nap alatt készül el. Legalábbis másnak. Nekem több, mint egy hónapba telt, vizsont nem költöttem róla... :)

Semmise

2010-10-20T22:46:00.002+08:00

Többet ételekről már nem akarok nagyon írni, de minden nap vmi érdekes helyet látogatunk meg. Tegnap steakházban voltunk.

Ez egy 22 Oz hús, aki szörnyülködni akar, váltsá át...

A tájfun egyébként elkerülte a fővárost, eső azért volt, meg szél is. Sajnos Északon 12 embert követelt meg pár százezer tonna rizs is veszendőbe ment. Ez volt idén a 10. tájfun, és eddig a legerősebb, maximum fokoztot kapta egyébként.

Ma kilátogattunk a majdani lehetséges telephelyre, s útközben átmentünk Manila kevésbé felkapottabb részein. Hát... állítólag India sokkal rosszabb, de azért ez sem volt felemelő.
Valamiket még akartam írni, de olyan álmos vagyok, most megyek aludni azonnal. Meg úgyse érdekel senkit mik vannak itt, mikor otthon dübörög a gazdaság, s Orbán bácsi lángoszlopként mutatja a jövőbe vezető utat :)

Ismét a mókuskerékben

2010-10-18T22:44:00.010+08:00

A tájfun ma érte el a körzetet. Manilát északról kerülte el, a főváros csupán a peremét érte el. Vagy fordítva, lényeg, itt annyit lehetett érzékelni belőle, hogy az elméletileg légmentesen záró és kinyithatatlan 27. emeleti iroda ablakai élesen sívitó hangot hallattak időközönként, mikor a szél valahogy mégis átjutott rajtuk. (vagy a falakon) Mi lesz a tájfun eredménye, azt majd reggel elolvasom a minden nap az ajtóm elé tett napilapból.
Mivel cégünk a költségcsökkentés elkötelezett híve, én pedig a cégé, így feláldoztam magam egyébként a hétvégén, s pénteken kijelentkeztünk finn társammal az A hotelből, s a hétvégét közös szobában töltöttük az előző bejegyzések helyszínén. Mivel a cég ugye elméletileg fizeti szállásunk költségeit, így nem kérdés ezzel az elegáns spórolással ismét csakis a munkahely rentábilissá tételét tartottuk szem előtt. Természetesen nekem ezekhez semmi közöm, ezeket mindig a finnek találják ki, én meg csak mint birka követem őket. Ha rosszba visznek, hát mit tudok csinálni?! De nem?
No, viszont mikor visszatértünk a fővárosba, tegnap elfoglaltuk új harcálláspontunkat.

Kilátás a szobából...

Mondjuk 15 euroval drágább az előzőnél, de ugye hétvégén úgyis spóroltunk. Másrészt valami véletlen folytán jelenlegi finn főnökeink megtudták, nekünk semmi közünk ahhoz, hogy átköltöztünk (meg ugye spórolunk), hanem az itteni főarab figura kényszerített minket erre, mert hogy ő is itt lakik. Nos a reggelire A helyen sem volt panasz, de itt azért más a helyzet. Van pl. 6 féle sushi vagy szusi. Én falun élek, hát azt sem tudom miként kell ezeket írni. A helyen csak valami búzafű facsart levére futotta (valóban fűízű volt), itt azonban már x facsart és y turmix közül kell minden reggel választanom. Mindez természetesen a napközbeni teljesítményem rovására megy, mivel már reggel komoly feladványok elé kell állítanom agytekervényeimet a választásnál. Nehéz életem van, az kétségtelen... Ma reggel ettem például banánkenyeret is.
Viszont ma 20h előtt elhagytuk az irodát, mivel a főnökeink megérkeztek az anyaországból. Mit volt mit tenni, ha a főnök itt van, akkor menni kell. Az előző hét 12 órás munkanapjait imígyen feledve (kivéve péntek ;) ) mentünk is eléjük. Vagy inkább haza, mivel őket is ide szállásolta el az arab sejk, ki az itteni uradalom korlátlan, s rettenetes ura.
Ezt követően egy szolid vacsorára futotta még, amit vmi 'Chili' nevű helyen fogyasztottunk el. Mivel szemfülesen észrevettem van itt 1 liter sör 150 peso-ért (750Ft), így bár semmi közöm nem volt a dologhoz, végül mindenki ezt rendelte. Én szokás szerint olyat kértem, ami nem volt éppen... de azért sikerült ennem valamit. S a legjobb az volt, hogy éppen két sört sikerült meginnom, míg a másik négyből bárki is végzett volna az elsővel :)

A hétvége összegzése

2010-10-18T11:47:00.004+08:00

Amikor megérkeztem ide megkérdezték ugye, mi a látogatásom célja? Business, tehát üzlet.
No igen. Maradjunk annyiban, Ázsia veszélyes hely. Senkinek nem kívánom ide kelljen utaznia üzleti ügyben. Csak kiragadok pár példát megpróbáltatásaim sorából.
- állandó meleg
- az óceán sós
- sör fogyasztása 4 órán keresztül az óceánban feküdve
- mindenféle hasonló dolgok

Többet nem írok, mert nem akarok senkit a munka részleteivel untatni...

Félelem és rettegés

2010-10-16T11:02:00.007+08:00

Mivel az utolsó tájfun 26 halálos áldozatot követelt, ezért fájó szívvel, de el kellett hagyni Manilát. Valamivel el kell ütni az időt, hát kicsit délebbre haladván elérjük Boracay szigetét. Ide menő légcsavaros gépek járnak, de a fényképezőgépről a képeket sajnos még nem tudom prezentálni. Azonban a telefon kamerájával sikerült megörökíteni szegényes vacsoránkat, melyett a frissen fogott tengeri/óceáni dolgokból kiválaszt az ember, s megmondja miként készítsék el.

Viszont nem feledhetjük a trópusokon az ember sokat szenved a melegtől, s folyamatosan veszít folyadékot, azonban ezt egy elegáns huszárvágással meg lehet oldani szerencsére...

A reggeli után pedig rendkívül megerőltető 15 méter gyaloglás után a pálmafák alatt sikerülhet eljutni az Ázsia többszörösen legszebb strandjának választott partszakaszra.

Nos a helyzet nehéz, de nem lehetetlen. Talán sikerül ezt a hétvégét kibírni itt, ha már a kényszer ide sodorta az embert...
Másrészt még annyit tennék hozzá, reggel sütött még a nap is kicsit, de ez azért azóta is igaz... én azt gondoltam az ilyen partszakaszokról készült képek mind a gondos utómunka eredményei. Mármint a színek. De meg kell állapítanom, a természetnek is van Photoshopja, s itt használja is.

SOS

2010-10-15T11:08:00.001+08:00

Mi filippinó életstílus lényege?

2010-10-12T23:54:00.003+08:00

Jó kérdés, talán folyamatosan dudálni az utakon. De nem folyamtosan, mint az M1/M7 bevezetőn, hanem csak két kis duddantás, de abból végtelen sok. Mindenféle sávokon keresztül piroson át, kanyarodás közben a másik sávba furakodván. Szóval csak életvitelszerűen.
A taxi egyébként viccesen olcsó, 200 forintból elvisznek 15 percnyi járóföldre is, de arányaiban sem növekszik az ár számottevően. Viszont az üzleti negyedben elterülő kerületnyi összefüggő bevásárlóközpontok szinte a finn/magyar árakon mozognak. Persze ez nem az átlagembereknek van, mint megtudtam. Főleg tudva azt mennyit is keres itt egy mérnök például.Valóban ultra-low-cost hely a multiknak. Viszont nincs kutatás fejlesztés semmi, így most ezzel a mézesmadzaggal le lehet fejni a már itt működő egyéb IT cégeket könnyedén. Nagyjából azzal, hogy Te fogod a Fülöp-szigetek renoméját a világban öregbíteni. Ki ne tenne ezért? Ha nekem azt mondják Magyarországon, gyere, megcsináljuk az évszázad magyar találmyányát, biztos nem mondok nemet :)
Alapvetően egyébként 9-21 óráig vagyunk az irodában kedves finn sorstársammal, s ez már a héten így is marad. Talán majd hétvégén látunk is valamit a városból, vagy talán Ázsia egyik legszebb strandjából. Ki tudja...

De ami viszont meglepett, az a mai újság volt:

Majd még folytatom, de a napi 12 óra lefáraszt, tegnap meg még el is kellett menni zabálni egy nagyot.

Képzeljük el...

2010-10-10T21:37:00.007+08:00

hogy oda kell jutni. Ez testvérek között is 13-14 óra. Leszállás nélkül. Kb ilyen géppel, mint ez is:

Másrészt elég zsúfolt sorokra kell számítani, és rengeteg emberre, kb 70 sor ülés, soronként 10 ember ugye. S ülni ennyit, már az is nagy teljesítmény. Szerencsére az ilyen gépeken van kis monitor mindenkinek, amin van film, zene, játék, stb... sőt egymás ellen is lehet játszani :) De a lényeg, hosszú. Egyesek szerint csak xanax segítségével lehet emberi körülmények között átvészelni. Persze ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.
Ha mondjuk Manilát vesszük, van csomó lepukkant része, viszont van új építésű negyed is, több is, ami simán ver európai nagyvárosokat is. Ezen felül vannak a nagy bevásárlóközpontok, de inkább bevásárlóvárosok, amik légkondisak, s valóban szerteágyazó kereszteződésekkel van tele a boltfolyósok tömkelege által alkotott több emeletnyi massza. kilométerekre lehet eljutni boltok előtt sétálva, néha kilépve az utcára, amíg az ember átkel az úttesten.
Mit is lehet még hozzáfűzni? A lakosok száma egyes források szerint a fővárost alkotó szövevényben mintegy 14,5 millió lélek, ezért is furcsa, ha az ember teljesen véletlenül összetalálkozik ilyen helyeken emberekkel, úgy hogy nem is bezéltek meg egymással semmit.
De erről majd legközelebb.

Mivel megígértem...

2010-10-09T05:08:00.002+08:00

.. meg mert unom is az egyhangúságot itt, úgy döntöttem a hétvégén virtuálisan elviszem a kedves olvasókat Ázsiába :) íme egy kép a dologról

Igaz ez itt a falamon van kitéve, de azért éppen megfelel a célnak!

Ajka rajtja

2010-10-08T02:46:00.002+08:00

Nem is tudom miért jutott most ez eszembe. így hívták (mostanában van-e nem tudom) régen az ajkai csónakázó-tó körüli futóversenyt. Egyszer még én is lefutottam, legalábbi van róla oklevelem. De igazából valahogy lekéstem a korosztály rajtjáról, s a végén mentm oda a heverokhoz, hogy ez meg milyen már, erre nekem is a kezembenyomtak egy oklevelet :) Az meg jó volt, mert így nem kellett a suliban futkározni meg hasonlók.
De a lényeg, amiről eszembejutott Ajka, az a mai érdekesség. Ülök az orvosnál a váróban, a tvben meg kezdődik a finn híradó, amiben kb 4 perc volt Kolontárról, meg Ajkáról. Azt hiszem ez a híresek lettünk helyett a hírhedtek inkább.

Kirándulás Tamperébe

2010-10-03T04:04:00.008+08:00

Mivel mára szikrázó napsütést ígért a meterológia, így úgy döntöttünk, elvonatozunk Tamperébe. A jól értesültek tudhatják, töltöttem már ott egyszer 5 hetet, többek között itt is lehetett róla olvasni. De ez már régen volt, így hát ideje volt visszatérni. Az egy másik város, mintha nem is Finnország lenne, illetve legalábbis nem Helsinki. Az emberek hömpölyögnek az utcákon, csomó fiatal van, csomó víz és híd.
Már a túra eleje meghiúsulni látszott, mivel a közeli vasútállomáson megbeszéltük a találkozót Szabival, ahova nekem ugye busszal még el kellett jutnom. A busz viszont késett 5 percet, így siettem az utolsó kocsihoz, ahol már ő a melegben üldögelt. Azonban egy babakocsis lányka szenvedett ott a vonatba való bejutással, hát segítettem neki, s beemeltem a babakocsit a két lépcsőfokon, majd kiszálltam és mentem a másik kocsiba, ahova el kellett volna jutnom. De a kocsi jutott el hozzám. Mert ahogy leszálltam az első kocsiból, a vonat bezáródott, s már el is ment... Pech.
Aztán a másik vágányra közben megérkezett egy másik Helsinkibe tartó vonat, mire átértem az aluljárón át, az is elindult éppen. Pech...
De Finnország lévén 6 perc múlva újabb vonat érkezett, s azt már sikerült elcsípnem.
Sajnos ekkor a napsütés még nem nyert bizonyítást, mivel a látótávolság másik vége a ködbe veszett. De bízni lehet ugye. Felültünk hát a vonatra, s irány Tampere. Délelőtt még odaértünk, azonban köd az továbbra sem akart oszlani. Mit volt mit tenni... el kellett ütni valamivel az időt. A sors pedig úgy hozta, hogy minden tájékozódás híján, hosszú és céltalan botorkálás végén a Plevna hívogató cégére mosolygott le ránk az egyik falról. A sorssal packázni nem ildomos, így betértünk korábbi kedves helyemre, s iziben el is fogyaztottunk a remek házisörökből egy Stout típusút.

Mivel a ködről alkotott ismereteink szerint egységnyi sörelfogyasztásnyi idő alatt az eloszlani nem képes elegy, így gondjaink felett elmélázva egy házi búzasört is kénytelenek voltunk magunkévá tenni. Ezt követően azonban immár nem volt mit tenni, a viking szellem, s a Walhalla áldását kérve kitörtünk saját béklyóinkból, s megindultunk a kofáknak szentelt nagy csarnok felé, köznépnek vásárcsarnok. Itt emlékeim szerint lehetett kapni anno menő finn specialitást, a fekete kolbászt vörösáfonyával. A helyiek ezt így magában fogyasztják, mivel azonban mi a fejlett kulináriával megáldott Közép-Európában szocializálódtunk, így kenyeret is kértünk. Volna. Ha lett volna. De ilyesmit nem tartanak, hisz senki sem eszi azzal, akkor meg minek. Nos, ez logikus. így némi krumplit kértünk mellé. Ajánlom mindenkinek egyen ilyet, a véreshurkához hasonló - de mégsem az - íz megbolondítva némi fenségesen édes lekvárral.

Mikor kicsi pocink megnyugodott, megindultunk a kilátó felé, honnan csodás tóvidék, s szigetcsoportok tárulnak a hegyet megmászó vállalkozókedvű turisták szeme elé jutalomként. Persze, csak ha nincs éppen köd. De hátha ott nincs. De volt. Viszont legalább sétáltunk kicsit, hegyet másztunk, s az úton mindenféle Rambonak öltözött hölgyeménnyel találkoztunk. Komolyan, terepnadrágban, van akinek vállán lőszerek voltak átvetve... Gondoltam lefényképezem őket, de nyomorult kis életem még talán tartogat valamit számomra, s így e korai vég nem felel még meg, hát hagytam a csudába a kockáztatást ilyen marcona amazonokkal szemben.
A kilátóból semmit nem lehetett látni, még a mellette 20 méterre álló rádiótorony tetejét sem. Ezért aztán lesétáltunk a vidámpark mellé, ahol szintén ködbe veszett a kilátótorony teteje. Na ennyit a ködről.
Még sétálgattunk, közben a megfelelő védőitalról azért gondoskodtunk alakalomadtán, s meglátogattuk estefelé a Golden Rax nevű, tömdmagadpizzávalmígbírod helyet. Nos, addig tömtük. Vagy talán kicsit tovább is.
Rájöttem, annak ellenére itt az ember tízezeres nagyságrendben eszik kalóriákat szerintem, mégiscsak ez a leghatékonyabb fogyókúra. Bemész, eszel, iszol, az utolsó kettőt végtelen ciklusban folytatod, míg túl nem csordul benned a verem. Ekkor kilépsz fizikai kereteid közül, s megutálsz mindent, ami étellel kapcsolatos fogalom. Én tuti nem eszek semmit szerda estig most. Akkor is csak azért, mert meg kell látogatnunk egy kis finn ételeket kínáló helyet, s a program ma fixálásra került. Természetesen étkezéssel kapcsolatos kálváriánk előtt.

Aztán még sétálgattunk sokat, s amit lehetett emésztéssel kapcsolatos feszítő gázokat, azt távozni engedtük szájnyílásunkon keresztül. Természetesen mindezt nem a finn alpári módon, hanem igen gentleman módon. S amúgy is, a nagyokatól: jobb kint, mint bent. Az esti 8 órai Pendolino sebesvonatot épp elértük, s így 80 perc alatt már itt is voltunk.
Ha köd nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna... De aki tamperei képekre lenne kíváncsi annak ajánlom a blog első bejegyzéseit, ott mazsolázhat kedvére.

A tesztelés, mint az informatikai oktatás hiányossága

2010-10-01T17:28:00.006+08:00

Aki valaha is résztvett némi felsőoktatásban az informatikához kapcsolódó területeken, az tudhatja, a tesztelés különböző fázisai mostohagyerekek eléggé. Mivel azonban van pár igazi szaktekintély a területen, akikkel volt szerencsém már találkozni néha személyesen is, így dereng némi homályos kép a dologról fejemben.
Ami külön szerencse - s térderogyva kell érte hálaimát rebegni -, hogy egyik ilyen emberke épp itt tartozkódik a távoli Magyarországról, megtámogatni a performance tesztelést. Vagy magyarítva a dolgot a rendszer áteresztőképességét. Természetesen ez az ismeretanyag kétségtelenül megüti a mércét, amiért már érdemes eme kis kódexet újra fellapoznom, s gyertyafény mellett lejegyeznem pár említésre méltó dolgot.
Sör és Salmiakki teljesítményteszt:

Mozart csokilikőr teljesítményteszt:

Tequila teljesítményteszt:

Röviden és velősen: mindig érdemes a profikat munka közben megcsodálni.

Természetesen ezek az italok részben fennmaradt készletek a szerdán távozó kedves "pár" hagyatékaként.

A képen tisztán látszik a női és férfi felfogás különbözősége a pihenésről :)
Nemsokára átteszem a blogírás helyszínét egy másik földrészre pár napra, lehet készülni... ;)

Itt van az ősz, itt van újra

2010-09-13T15:31:00.003+08:00

Hát igen, itt már augusztus utolsó hetében elkezdtek a fák némileg sárgába öltözni, most azonban már a többi szín is megtalálható a kínálatban. Állítólag a mostani hét az északi(bb) tájakon a lomb átszineződésének ideje. Akárhogy is, amíg a tarka lomb a fákon van, szép minden, aztán ha lehullik, lehet lombseprűzni...
Ezen kívül rengeteg gomba van mindenfelé. Zöldhátú galambica, a mindenki által ismert csiperke, s van persze bolondgombe is bőven. Ha sokáig nem jelentkezem, akkor kevésbé voltak elégségesek gombászati ismereteim :)

Durva hely ez a Finnország

2010-09-10T03:27:00.004+08:00

Kérgessé tették már piciny lelkem a folyamatos megpróbáltatások itt a messzi északon. Még arra is rávilágítottak egyszer a finn kollégák, hogy a karácsony, az a légyölő galóca miatt van. De ezt a történetet majd publikálom decemberben. Most sokkal megrázóbb élményben volt részem. A vandalizmus ebben az országban sem ismeretlen, s a magyar környezetből, mint mindentől védő anyahméhből idecsöppent egyének világa kártyavárként omlik össze. Bár talán csak a sajtó bulvárosodása miatt bombázzák a jóléti társadalmat ezekkel a horrorisztikus képekkel. Lássuk miről is van szó.

Nos, nem találok szavakat. A vandalizmus az vandalizmus. Sokat gondolkodtam ezen a képen bevallom, s rájöttem, valóban szánalmas már ez a világ, ha erre tartunk.
Kezdjük a konstellációként egységet alkotó szerteszét heverésző kétkerekűekkel. Kétségkívül mindegyikben helyrehozhatatlan károk keletkeztek. Tisztán látszik az anarchisták rombolási vágya a tetemként hátrahagyott atomjaikra tört, festékkel lefújt, majd felgyújtott, a kerekeket kiszúrt, a küllőket egyenként eltörő végítéletben. Persze lehet, ezt már csak gondolatban kell hozzátársítani, s ez az igazi vandalizmus. Hogy a kedves olvasó lássa meg a terror magvait a lehetőségben. Másrészről pedig a fű! Na az is. Hiszen milliónyi fűszál hajolt meg a rajtuk heverő súlyok alatt, melyeknek egy kisebb eső is kellhet, hogy a Karl May regényekből jól ismert fordulattal minden nyomot eltüntessenek.
Kérem, ez Finnország 2010 őszén. A vandalizmus országa.

A rénszarvas éve

2010-08-27T20:53:00.003+08:00

Mint a kínai horoszkóp alapján mindenki tudja, vannak-ilyen olyan évek ennek-annak az állatkának az égisze alatt. Nos, ma értünk a rénszarvas évének végére. Egy éve ilyenkor a ferihegyi objektum felé tartottam.
Bizony, azon a napon szakított ki a kegyetlen sors komfortzónámból, kis szubkultúrámból. Kemény és igencsak embertpróbáló időkön kellett kis csónakomban fogcsikorgatva megbírkóznom az élet által alkotott már-már leküzdhetetlen akadályokkal. De a fiúból férfi lett. És így tovább... kielégítve szentimentális olvasóim igényeit...
Ámde az eltelt egy év valós hatása mi is valójában? A legfontosabb, hogy az önéletrajzomba ünnepi harsonaszó mellett rögzítettem 1 év nemzetközi "karriert". Bármi is következzék, ez hátrány sosem lehet. A jubileum alkalmából ma poénból meg is pályáztam egy állást az új csilli-villi önéletrajzommal :) De mint mondtam, poénból :)
Tavasszal például szondáztam a piacot, s küldtam pár jelentkezést ide-oda, hasonló időtartamú tapasztalatot elváró poziciókra. Megjelöltem a fizetési igényt, s kíváncsian vártam mi az az összeg, amikor még szóbaállnak az emberrel. (Aztán mondtam, mégsem érdekel) Nos több, mint amit itt kereshet az ember, de igazából a kérdés az volt, ha úgy alakul komolyan a helyzet, milyen irányba érdemes fejlődni és azzal mit lehet elérni. Jó ezt azért tudni. Csak úgy.
De a valós számvetést, majd holnap végzem el, amikor is romantikus hajókázásra indul magyar különítményünk a távoli Tallinn ódon falai közé, ahol még a sör is olcsóért folyik le az ember gigáján. Persze ez csak egy mellékes körülmény, elsődleges a számvetés, s a mély filozófiai sarokkövek elhelyezése a jövő még kissé ingatag talpazatába.
Viszlát egy év múlva ugyanitt :)

Szegény embert még az ág is

2010-08-22T22:52:00.005+08:00

Bizony, bizony. Minden a románok miatt van. Ez most már kétségtelen.
Okosan kiszámoltam mennyi pénzre is van szükségem a fizetésig, s valóban, maradt is 23,7 eurom az azt megelőző napon. Természetesen a kiskoromben elhangzott tücsök és hangya történetek hatására nem ért felkészületlenül ez a helyzet és a stratégiai készletekhez is hozzányúltam.

De a szemben ülő román kartárs felmondott (okosan), s így a búcsúbuli réme sötét árnyként vetült jövőmre. S úgy is lett. Képtelen lettem volna szegényként útjára engedni az élet viharos és veszélyekkel teli vizeire könnyes búcsú nélkül. Itt kaptam kölcsön pár kopejkát a fizuig :) Egy holland haverja is megjelent az estében, aki igen érdekes és konkrét tervekkel rendelkezett az indiai népesség egész bolygót elárasztó hullámainak megzabolázására. Ezeket itt most nem részletezem inkább, de ott sokat röhögtem rajtuk.
És ha mindez még nem lenne elég csapásnak, ismét megdöglött egy narancssárga halam, s az utolsó sem néz ki túl jól. Szerencsére a neonhalak vidáman úszkálnak továbbra is.
Mindezek mellett még egy vírust is bekapott a céges laptopom, aminek folyományaként azt majdnem két munkanapon keresztül gyógyították az elfekvőben. Cserelaptop nem volt épp, így hát olvasgattam bent, aztán mikor meguntam, hazajöttem aludni egyet, majd pár óra múlva visszamentem.
Aztán akartam venni egy monitort is, mert most olvasgatnom kell sokat a gépen, de a legközelebbi kapitalista piactéren nem volt semmi szinte. Szószerint. Volt pár, ami drága volt, de igazából nagyon kevés, szinte nincs is sima monitor, csak tv, ami annak is használható.
Szóval nincs itt sem rénszarvaskolbászból a kerítés...
Arról már nem is beszélve, hogy itt nincs augusztus 20-i tűzijáték, meg szabadság...

A szabadság vége

2010-08-14T18:59:00.003+08:00

Persze még nem nősültem azért meg :) Viszont egy barátom igen, így el is utaztam Szentgotthárdra, hogy vele szomorkodjak... ööö vígadjak! Persze, ez a helyes kifejezés.

Ellenben mostantól valóban a munkáé a főszerep az életemben. Na jó, inkább az igazsághoz híven fogalmazzunk úgy, áprilisig a finn rendszer sajátosságai miatt már csak 2 nap maradt a tarsolyban.
Ennek ellenére jó volt Hungária földjén eltölteni azt a pár napot. Előző látogatásom alkalmával csak egy hétvégényi idő jutott, a többit felemésztette az utazgatás. Igaz, akkor annak az volt a célja.
Viszont, mindenki emlékszik bizonyára valamilyen meghatározó gyermekkori élményére. Nos ez lehet akár egy íz is, emlékszem, apám mindig mondta, legalább a szemem nyissam ki miközben eszem a képen látható finomságokat.

A devecseri párizsi, univer majonéz... Nincs jobb. Sajnos itt nem lehet kapni :)

Már egy hónapja nem írtam...

2010-08-12T02:49:00.001+08:00

... mostanáig :)

Vajon...?

2010-07-11T09:53:00.005+08:00

Vajon van-e miről írni? Nos azt hittem nem lesz. De tévedtem. Egy helyen elkérték a személyimet, mert csak 24 éven felüliek léphetnek be, s hízelgő, hogy ellenőrizni akarták. De ami igazán parádés, az az, hogy a figura mikor viszaadta, azt mondta: "Köszönöm szépen" Hihetetlen élmény, magyarul hallani itt ezt!
Ez a diadalmas vb bronzmeccs után történt, ahol egy kollégának lába kélt... nos, eltűnt. Aztán előkerült 4 óra előtt, amikor miatta megvártam plusz egy éji buszt, de azzal sem volt hajlandó eljönni.... Az éjről Robirka számára érdekes infokat adhatnék, de ettől az ombudsmann miatt eltekintek...

Hajnalban 4 után a táj a buszból.
És a hülye mókusok már szolgálatban vannak...

Vajon mi történt Berlin után?

2010-07-02T18:07:00.006+08:00

Nos a pillangókat kellő körültekintéssel sikeresen elhessegettük, így másnap is frissen és üdén ébredtünk. Mentünk a városnéző busszal, időközben megnézve ezt-azt. S miegymás.

Van ott mindenféle épület abban a nagy Berlinben. NÉmet, meg francia és berlini dóm is. Ami még érdekes, hogy az egész Unter den Linden-nel párhuzamos utat helyreállítják, azaz újraépítik az összes palotát meg múzeumot egy 3-4 km-es szakaszon. Hát, most sem kevés a látnivaló, de azt hiszem 15 éven belül nem lesz Berlinnek vetélytársa... Ilyen szempontból sokat segített azért a gyújtóbomba meg a szőnyegbombázás.
Estefelé még némi berlini specialitással örvendeztettem meg a bendőt.

Este 22h után elindultunk Koppenhágába. Az út különösebben nem volt izgalmas, bár az északi régiókhoz közeledve természetesen a sötétség mint olyan nem igazán volt állandó. Ez a fél hármas állapot.

Aztán átkeltünk Dániába egy hídon.

Koppenhága előtt aludtunk két órát a kocsiban, majd a repülötéren felvettük csapatunk új tagját. Ezt követően Koppenhágában is körbenéztünk. Ez nem nyerte meg oly mértékben tetszésünket.

Ezt követően átkeltünk Svédországba, a nemrég megépült hídon. Erről láttam egy dokumentumfilmet pár éve, szóval kíváncsi voltam. Mindig ilyesmikkel akartam foglalkozni igazából, ahol kézzelfogható eredménye van annak amit az ember alkot. Ezt tartom igazi mérnöki teljesítménynek. Egy ilyen hidat megépíteni...

Aztán Malmöben aludtunk aznap, meg persze ittunk azért svéd söröket. Minden fajtát, ami a helyi egységben kimérésre került.

Másnap Stockholmba érkeztünk, s ott is aludtunk.

Itt volt egy 300 éve elsüllyedt hajó kiállítva, amit a múlt század derekán emeltek ki a tengerből, s teljesen rendbehoztak. Nekem nagyon tetszett. A dolog érdekessége az, hogy 30 méter megtétele után süllyedt el, némi emberi hibasorozatot követően.

Aztán a rá következő napon este átkeljünk komppal a finnek otthonába. Éjjel itt sem volt sosem sötét.

A hajó vicces volt, elsőként sikerült a Kurszk özvegyeivel összefutni, vagy ha nem is ők voltak, de legalábbis oroszul olyan szomorúsággal átszőtt dalokat énekeltek, amiktől szem, s máj nem maradhatott szárazon. Itt a vámmentes boltban hasonló eseményekre lehetett felfigyelni, mint a Tallinn-Helsinki útvonalon. A nyitás után pár perccel már voltak olyan (alkoholos) termékek, amik után csak az árcédula maradt hírmondónak. Pedig itt hektoliterekben kell gondolkodni. Komolyan.
Mikor másodszor jártam a boltban - némi hideg sörért - akkor pl egy nő rubellel akart fizetni, s hisztériázott ez nem annyira lehetséges.
Arról már nem is teszek említést, hogy voltak a hajón mindenféle borogató egyének. De mivel nem az én söröm bánta, a nadrág meg képes a száradásra, így nem csináltam ezekből nagy gondot.

S kedd reggel kikötöttünk Turkuban.

Innentől megint unalmasan fogok "élni".
Aztán meg fürödtem a tengerben Helsinkiben, de szerintem hidegebb volt mint az ivóvíz a csapból.
Ave, morituri te salutant...

Ich bin ein Berliner

2010-06-25T16:28:00.010+08:00

A drezdai képtár megtekintésével kalandjaink itt véget is értek, ideje volt nagyobb falat felé néznünk. A német hadvezetés felismerte az országukat veszélyeztető lumpen elemeket bennünk, így mozgósítotátk a Bundeswehr-t is. Újra német csizmák döngtek Európa csendjében... Legalábbis a Semperoper előtti téren.

Berlinben a tv-toronyba fel lehet menni, igazi turistalátványosság, van benne étterem is meg minden. A lift 6 m/s sebességgel száguld fel a 220 méteres távon. Fentről szépen látni melyik területek tartoztak az egykori kelet és nyugat fennhatósága alá. Noha el kell ismerni mind Drezdában, mint itt szépen haladnak a felújításokkal, szakaszosan haladnak a régi Nyugat-Berlin területeitől kiindulva, s kebeleznek be új és új lakótelepeket és szocialista épületszörnyket.
Az Alexanderplatzon, megvan a világóra még a régi szép úttörős időkből.

Persze van még számtalan kiváló emlék, mint a Népek Barátságáért kialakított csodaszép szökőkút. (nem csodaszép) S egyebek. Az első elfogyasztott sör után pedig kapsz játékmárkát, amit beválthatsz a következő sörben, csökkentve ezzel költségeidet. Nevezzük hűségpontnak. Mivel a Reichstag este 10-ig várja a látogatókat (utolsók belépésének ideje), hát elindultunk felé. Az újraálmodott kupolába, teraszra ingyenes a belépés, és egy 50 személyes lift visz fel a tetőre. Talán ez a típusú parlamenti lét barátságosabb az embereknek, miszerint ténylegesen bármikor odamehetsz és bemehetsz a nemzeti legfőbb épületébe, ahelyett hogy a tér másik felén felállított kordonnál nem juthatsz tovább...

Úton az épület felé egyébként áthaladhat az ember a Potsdamer Platz és az azt környező üzleti és nagykövetségi negyeden is, ami azért már világvárosi paraméterekkel bír. Budapest? Ugyan már...

Ezen kívül még vannak persze berlini nevezetességek: többek között ezek a következő képeket ihlették.

Este meg elözönlétték az utcákat a pillangók.

Vajon érdemes-e elvek nélkül létezni?

2010-06-24T06:31:00.014+08:00

Prágában még járkáltunk egyet az óvárosban, plusz villamosoztunk és metróztunk is.

Ami igen fontos információ Prágáról, sőt egész csehiáról, hogy minden bolt a Triád kezében van. Kínai kis fickók árulnak minden élelmiszerboltban, ahol jártunk, legyen az a főváros, vagy az utolsó sz.ros falu.

Következő támadási felületet a német terület nyújtotta, amit nem is hagytunk békében. Csupán némi hágót kellett találnunk az átkelésre.

Mivel túl sokat veszélyes védőital nélkül utazni, így Drezdában meg is pihentünk azonnal.

A szálláson lévő 3. emeleti szobáról talán érdemes képet közölnöm...

A kevésbé tájékozottak számára megosztom az információt, miszerint ma Deutschland vb meccset játszott. Volt is mindenféle különös esemény városszerte. Többek között számolatlan alkoholizáló drukker. Ami fontos lehet ez Sachsen, ahol a Radeberger szülőhazája is van, s a mi csapolva állítólag igen finom. (valóban)

De ha már helyi értékek ime két másik versenyző:

S a kétségtelen favorit, mely némileg idényjellegű, s ezért egyben unikum is:

Persze enni is lehet helyi finomságokat, mint eme göngyölt marha, burgonygombóccal és kiváló mártással.

Ezenfelül a meccsről, sem feledkezhetünk meg, mely előtt és alatt minden televízióval / kivetítővel rendelkező helyre hiénaként csapott le az átlag német állampolgár. Mellékesen jegyezném meg, hogy országszerte óriási kivetítőket helyeztek üzembe, amik a központi nemzeti összefogást fejlesztő helyek. Drezdában is van egy ilyen. Azonban rengeteg embert nem engedtek már be, köztük minket sem, így a körülmények szomorú összejátszása nyomán ismét sört kellett inni... mert kocsmá(k)ban néztük a derbit. A meccs szünetében egyébként megtudtam hogy az 5 berlini ilyen nagy helyszín közül az egyiken 300 ezer ember volt. Viszont több városban is lezárták a kapukat, mivel egyszerűen nem volt már több hely az érkezőknek.

A gól pillanatát, nem írnám le szavakkal. Az egyik gyerekről azt gondoltam vagy maradandó agykárosodást szenvedett örömében, vagy becsipődött az egyik heréje. De aztán elhallgatott 3 perc műlva. így valószínű egyik sem állt fenn.
A mérkőzést követő fieszta, az utcákon hömpölygő tömeg, a járdákon a falak mentén hosszan tömött egységben ülő és söröző tömeg, s a német zászlók sokasága szép látvány volt. A rigmusok közül a talán legtöbbször hangoztatott, a "na kit becstelenítettek meg hátulról? Ghánát" volt (amit erősen nyomdaképessé tettem).

Mivel mi ilyen alpári dolgokban, meg masszív italozásokban neveltetésünk miatt nem veszünk részt, s ez amúgy is életidegen közeg nekem, így inkább egy mojito mellett leltünk nyugodalmat.

Azt kell mondanom, igen régen fogadott be testem annyi sört, mint ma. De sebaj, holnap (ma) már nem lesz alkalmam ilyeneket csinálni. Hisz Berlinben berlini sört kell inni, s nem drezdait... Az embernek legyenek elvei ugye.

Vajon milyen Prága?

2010-06-23T15:07:00.010+08:00

Még pénteken voltunk Ostravában, ami 2015-ben pályázik az Európa kulturális fővárosa címre. Ezen felül csomó turistaút látnivalói között szerepel. Azonban igazán sok élményt nem tartogat. Hacsak azt nem, hogy a várba bejutni sem lehetséges, ha nincs koronád (mármint nem a fejeden, hanem a zsebedben), s nem árt ha csehül is perfekt vagy, mert a néni más nyelven nem ért.
Ez egyébként általános tapasztalat volt, ahogy haladtunk Magyarország felé, egyre csökkent az idegen nyelvet beszélők, s az idegen nyelven megjelenített információk számossága.

Tehát Ostrava csalódás volt, a hordát rászabadítottuk a Felvidékre, vagy mai szóhasználattal Szlovákiára. Zólyom várát ostrommal bevettük, ahol éppen egy esküvő zajlott. Egyébként a várban helyezték el a szlovák nemzeti galéria kincseit, s a személyzetből egy fiatal hölgyike még magyarul is beszélt. (Illetve nem tagadta le, hogy tud.)

Hazaérkezvén, fél Európát magyar fennhatóság alá helyezve, nyugodtan dőlhettünk volna hátra. Azonban én megjelentem egy lakásavató bulin, mint pesti látogatásom méltó felvezetője, éppen kiváló volt a célnak. Itt hányatatott sorsú lelkem, mely már-már elsivatagosodott a haza hiánya miatt, kellő dúzisban kapott elixírt a fiatalkorom meghatározó élményét adó háziborból. Van ami megfizethetetlen, minden másra ott az eurocard/mastercard. Ez az első kategória volt.

A hétvégéről most sokat nem is regélek, legyen elég annyi, kiváló hangulatban telt, kirándulással a budai hegységbe, a Balatonra.

Otthon töltött napjaim alatt, kaszáltam, szőlőt ritkítottam, meggyet és ribizlit ettem a természet lágy öléről, s egyéb máshol nem kivitelezhető tevékenységek forgatagában álltam a sarat. És ettem itt is tradicionális ételeket, mint a hortobágyi húsos palacsinta (többek között)

A testi és lelki felkészülés természetesen nem volt véletelen, hiszen hétfőn az apehba kellett mennem. Erről több bejegyzést is ejthetnék, de legyen elég annyi az általam visszaigényelt adó nem volt jogos teljesen, s bár a tájékoztató szerint jártam el, azonban mégis helytelenül. így a többlet, amit kiutaltak jogosulatlan, s bírságot is kell fizetni, a többlet visszautalása mellett temészetesen. Sebaj, ismét okosabb lesz az ember minden ilyen kis csel megismerésével.

Kedden pedig elindultunk új útitársammal Prágába. Legyen elég annyi a sörök garmadája fogadott itt, s hosszú sétánkon óránként ittunk is egyet, mivel az orvosi ellátás színvonalát kevésbé ismerjük, s ki tudja mit tesznek egy kiszáradt szervezettel itt... Most már indulunk is, mert reggel van, s várnak a további csodák.
Nekem személy szerint Prága az egyik kedvenc városom.

Vajon lesz-e internet mostanában?

2010-06-18T13:55:00.002+08:00

Azt hiszem pár napig nem. Meg ugye, ha megtérünk szeretett hazánk kebelére, akkor nincs idő a históriás énekeket költeni. Tehát minden majd lesz vmi előbb utóbb a mai napról is.
Sajnos ma én vezetem a lóerőket, így a Mester és Margaritát is pihentetnem kell, pedig majdnem sikerült végeznem vele az úton.
Internet meg talán (nem) lesz, ezt nem tudni. De mindegy is. A gép dolgozik, az alkotó pihen.

Vajon a boldogságérzet befolyásolható-e?

2010-06-18T05:43:00.012+08:00

Bialystok további érdekességeket is tartogatott. Ott van például mindjárt a palota, ami a honlap szerint ilyen-olyan kiváló és csodálatos. Azt viszont nem említik meg, hogy ott van jelenleg az orvosi egyetem, a kertje - ami angol legeslegszebb gyöpnek van lefestve - pedig éppen felújítás alatt áll. Egyébként országszerte rengeteg a felújítás. Viszont a szép kastélytermek és márványlépcsők helyett, teljes nyugalommal besétáltam a TO (gyk. tanulmányi osztály) területére, s meglátogattam az illemhelyüket.
Ez mondjuk egy templom itt.

Van pár új templom is, mármint egészen új, még építés alatt részeiben.

Viszont az sem kétséges, hogy Lengyelország végtelen területekkel rendelkezik, hosszan elnyúló megművelt szántókkal, vagy éppen erdőkkel.
Varsóban épp csak megálltunk 3 zloty értékben, mivel ennyi készenléti tőkét halmoztunk fel korábban. Ez éppen 1 óra parkoásra elég, tehát a belvárosban tettünk egy rövid sétát és annyi.

Nekem személy szerint nem tetszik Varsó, olyan mint Pest. Riga és Tallinn is veri. Persze 1 óra alatt nem lehet megítélni. Mindenesetre a be és kivezető útjain a forgalom, a bevásárlóközpontok, a környező épületek... szóval minden olyan, mint Pest.

A mai ebéd a "tesco" parkolóban zajlott le, ami ugyan nem tesco volt, hanem vmi Piotr ... akármi, de ténylegesen van az előző lánc képviselőiből is itt már. A fejedelmi lakomához tökéletesen használható lett volna a pattintott kőeszköz, amennyiben emberré válásunk hajnalán járnánk.

Igy azonban egy magnum pálcika is tökletes volt a célnak. Új idők, új megoldások ugye.
Utunk most a hírhedt morva fejedelemség irányába konvergál, s jó szokásunkhoz híven azt is uralmunk alá hajtjuk majd.
Főharcálláspontunk ezúttal így festett, s mivel hírünk már megelőzött minket, a cseh vitézek áldozati ajándékokat áldoztak méltán retegett haragunk elkerülése végett.

Itt aztán ismét megszálltunk egy fogadót s némi elemózsiát követeltünk a szakácsnétől cserébe életéért, melyet nagyon bölcsen nem is tagadott meg. Ezúttal nem tradicionális cseh vonalon mozogtam, ellenben mindezt teljes mértékben ellensúlyoztam több adagnyi budwar termékkel.

Ezzel egyikünknek sem volt gondja, mivel holnap már rövid utat kell csak lovacskánkkal leproszkálnunk, hogy ismét István királyunk birodalmában mosolyogjon ránk az esthajnalcsillag fénye.

S hogy mi a boldogság faktora? Nos a válasz könnyű. Bár a faktor természetét leíró egyenlet bizonyára állandó egyensúlyt alkot bonyolult világunkban, azonban pár százalékban könnyű befolyásolni azt.

Vajon milyen lehetett a tánc 1865-ben?

2010-06-17T05:39:00.010+08:00

Elsőként sajnálatos hírt kell megosztanom, kiraboltak bennünket!
Mindig tudtam, a szovjet utódállamok közbiztonsága némileg labilis...
Az eset a következőképpen történ(hetet)t:
Mint jó kollégista, tapasztalatoktól felvértezve a mostoha hűtő nélküli idők ellen, a bontatlan, finom sajtomat az ablakpárkányra helyeztem el kívülről persze, hogy kevésbé viselje meg a kinti 10 fokos éjjel, mint a benti 25. A másik kiváló szakember hasonló indíttatástól vezérelve szintén kifüggesztette élelmét az ablakon
kívülre. (a szálló hátsó frontján volt a szobánk, tehát nem rongáltuk a homlokzat vonzó összképét cseppet sem.) Reggel lesem a sajtot, hát sehol semmi... Illetve a csomagolása a tető vonalán túl néha látható, ahogy a szél meglebbenti... Aztán Donner Wetter, s egyéb festői szavak kíséretében megjegyzi a másik közegészségügyi biztos is, hogy este valami kapirgálást hall, hát kinéz a sötétítőn túlra, s ott egy madár operálja ki éppen a zacskóból az elemózsiát.
Hát így történt. Madarat lehetett volna fogatni velünk, csak nem örömünkben. De több is veszett Mohácsnál.
Ma 9-kor reggeliztünk, némileg változatosan ismét tojást, viszont a tea jól esett. Vizsgáljuk hát meg a lett főváros nappali báját. Szokás szerint borús idő és szemerkélő égi áldás kísérte a tárasaságomban vágtázó két apokalipszis lovasát.

Persze ennyi azért kevés, ennél többet kell mutatnia a lett időjárásnak ahhoz, hogy
minket eltántorítson választott utunkról.
Múzeumban nem jártunk, mert söröztünk csak. Na jó nem, természetesen nem a sör az életünk ereiben áramló anyag, hanem a magasztos gondolatok, a szép eszmék szeretete, s természetesen a kulturális ingerek szimbiózisa. Ennek jegyében meglátogattunk néhány templomot ezúttal belülről is, Voltunk a Szt. Péter templom tornyának tetején
megszemlélve a hunok lábai elé boruló Rigát. Viszont az érdekes volt, hogy nem volt gyalogos megközelítési mód. Lift van csak és kizárólag. Bár a vádli kívánta volna, így a kényszer győzött.
Ez pedig a dóm belső udvarának kerengője.

Szellemi táplálékot ebédeltünk, megterített asztalunk a rigai dóm volt, a menü pedig templombelső, s Aivars Káléjs. Aki műveletlen tuskó lenne, azzal könyörületből közlöm, ő egy világhírű lett orgonaművész és komponista, s ez alkalommal Mulet, Hesford, Vierne és Bach műveket
adagolt asztalunkra. Eme slágereket dudorászva keltünk hát útra a távoli lengyel föld hívásának engedve. S bár lengyel magyar két jó barát, azért nem isszuk
mi meg a lengyelek borát, hanem inkább maradunk a sör és zubrowka vonalon. Természetesen csak ha időnk engedi, s akkor is csak oly kivételes esetekben, ha külső kényszerítő eszközök előtt kell meghajlania dacos magyar öntudatunknak. Ki tudja mire képesek ezek az idegen népek, még az is lehet csellel és ármánnyal célt érnek és valamilyen fifikás módon megitatnak velünk valamit...
Litvániában az ország kultúráját mindössze egy szippantásnyira tudtam élvezni - a nyitást követően, majd el is fogyasztottam a nedűt.

De ami elmondható mindenképpen összegzésként, hogy itt már van éjszaka! Sötét, Hold, meg minden.

Meg aztán némi nemzeti étket is be kellett táplálni a létfenntartó rendszerbe, s mint ilyen, egy krumplilángos szerű, gombás raguval megbolondított finomság került az asztalra.

Noha a szálló kinézete a klasszikus munkászállót idézi, a konyhája igazán remek.

És hogy miként táncoltak a lengyelek 1865-ben? Nos a válasz kézenfekvő...

Legalábbis a poháron megvannak ennek a történészek által is igazolt nyomai.

Vajon milyen a Zelta?

2010-06-16T04:33:00.010+08:00

Valahogy sejtettem ez lesz. S hogy nem lesz elég idő összekapni magukat a trehány fiúknak. Mert reggel még a kisbabának kakizni kell, s azt háromszor :) Bár talán az okozta nála már este nem fogyasztotta el az "utolsó" sörét. Természetesen ráértünk volna, de hát csak a komp kötött időhöz, tehát egyszer mi is tarthatjuk(tuk volna) a tervet.

Szívemben elviselhetetlen fájdalom burjánzott, amint elhagytuk Finnország nyugalmat árasztó partjait. Némi bünti után megnyitották a komp boltjának elviselhetetlen fájdalmat kompenzáló részlegét, melyet így részben szükségből, részben kíváncsiságból kellett felkeresnem. A körülmények áldozata vagyok, de mit lehet tenni a sors ellen? Nem érdemes harcolni a felsőbb hatalmak ellen. Tehát némi körtés üdítő - meglepve pár százalék járulékos jókedvvel - meghozta a nyugalmat kicsiny lelkemre, s immár az őszinte érdeklődéssel tekintettem az engem körülölelő világra.
Eddigi látogatóim mindig kifogták a rossz időjárást, s ez most sem volt másként. Viszont itt az autóban Észtország messzeségbe vesző útjain a Nap égeti a karomat. Szerencsére a hőháztartásom megőrzése érdekében megtettem mindent mit a józan ész diktált, s mindenféle itóka várja kedvesen megsimogathassa piciny bendőmet.

Tallinnt, mint látnivalót már megszakértették a kollégák, s mivel nekem is karnyújtásnyira van, s az egyik legnormálisabb hétvégi program amúgy is, így BlitzKrieg volt. Sör miatt sem kellett megállni, mint említettem mindennemű komoly hadművelet alapja a logisztika, s az utánpótlás kérdése, s ez kis hátizsákomban már testet öltött. Okosan.
így hát irány máris Riga. S ha Riga, akkor egy új ország kínál mindenféle jó dolgokat, mint látnivaló, gasztronómia.

Megpihentünk a homokos lett riviérán, egyik vállalkozókedvű figura még fürdött is. Eléggé hideg szél megléte és elegendő sör hiánya miatt én nem mártóztam meg a habokban.
Aztán pár óra elreppent, s már Rigában is voltunk hipp meg hopp.

A szállásunk 6 km-re van a városközponttól, viszont teljesen menő és szerintünk mi vagyunk az egész épületben egyedül. (Ez azért nem valószínű, mert elég sok autó áll itt.) Viszont itt van melletünk a Baltikum legnagyobb bowlingterme, ahol vb is volt pár éve. Bár ami még ennél is fontosabb, hogy van itt egy grilles szuperlatívusz hely, ahol 4 lati fejében már igencsak bőséges kulináris nirvánát lehet megidézni...

Ennek eredményeként, sajnos túltelítődés lépett fel minden kedves távolbaszakadt hazánkfiánál, így kénytelenek voltunk némileg lesétálni a buzgalmunkat az evés terén...

Rövid, ámde egészségügyi szempontokból nem elhanyagolható testmozgásunk során megtekintettük a város szívében húzódó sétányt, ami tulajdonképpen egy lenyűgőzően parkosított terület, az opera, és a felszabadulási emlékmű tengelyén. Ezektől karnyújtásnyira elszórtan helyezkednek el az 1300-as évekből visszamaradt épületek, rekonstruált városfal, a puskaporos torony... és még sorolhatnám. Szerencsére itt is süt a Napocska még 22 óra után is serényen.

Azonban természetesen vannak modernebb objektumok is, és itt most nem a kellemetlen szocialista ötéves tervek panelprogramjairól beszélek a külvárosi részeken. Modern, csillivilli irodaépületek, meg mérnöki műremekek, mint hidak, stb...

Ezen felül a városnak pezsgő esti élete van még így kedden is. Rengeteg nyitott légterű vendéglátóipari egység van, s lépten nyomon élő zenekarokba botlik az ember. Ennek megfelelően sok vendég is van, s ami furcsaság volt, hogy rengeteg nőnemű egyed lepte el sáskamódra ezeket a helyeket. Mintha Rigában 80% nő élne. Illetve persze az is lehet csak a szokásos, s szegény férfiak dolgoznak, míg a nők szórakoznak.
Azonban itt is vannak bizonyos dolgok, amikbe az ember akaratlanul is belesodródik. Ez a rossz társaságba keveredés tipikus, s semmivel össze nem téveszthető esete...
Persze én sem akarom a bejuszt összeakasztani senkivel, így hát szolidaritásból. DE csak azért, immár teljes nyugalommal és felelősségem teljes tudatában jelenthetem ki:
Nos, a Zelta igen finom.

Vajon hogy érzi magát a kakas a folyóparton?

2010-06-15T05:17:00.004+08:00

Nos, nem túl jól. Illetve a kakas lehet, de én kevésbé, ilyet ne igyon senki. Vagy lehet a közeli folyóvízből készült és azért ilyen. Akárhogy járom körül a témát, a medve sör marad a kegbarátságosabb mindközül...

Vajon milyen vb lázban égni?

2010-06-14T06:25:00.004+08:00

Olyan, hogy azt bizony sörgősen el kell oltani valamivel

És mellette meg jó ha vigyáz az ember, mert a hunok itt vannak, és rabigába döntik Finnországot...

Közelebbről szemlélve tisztán látszik, hogy bizonyos társaságban sem szelidül a rettenetes ábrázatuk (sőt), ami mindenhol páni félelmet és hidegrázást okoz...

Ezennel megnyitom a nyarat

2010-06-11T17:18:00.004+08:00

Nos eljött az ideje, hogy végre a komoly dolgokról beszéljünk. Eljött végre a felszabadult érzésekkel telített nyári időszak. Lezárják a szabadságolási terveket, s a csoportom is alkoholba folytotta a munka által generált elviselhetetlen feszültséget.
Az elkövetkező napokban sörtesztelésből fakadó tapasztalati viszonyszámokat is megosztok majd. Természetesen csak hallomás alapján.

Első versenyzőnk egy finn búzasör (a pohár felirata ellenére)

A neve egy 3 majd egy 5 betűs szó, amire most nem emlékszem, de mivel jó volt majd visszamegyek még az objektumba, s pótolom eme hiányosságomat.

A második sör az orosz piac ékköve, ami némileg a kiindulási ötletet illetőleg hasonlít az otthon (is) elterjedt radlerre, azonban sokkal jobb, és sör íze van a némi citromos (pardon lime) alapíz ellenére.

Monjuk ha jól emlékszem a radler a szalon égisze alól folyik elő, s mint olyan, miattam megszakítás nélkül folytathatja eme útját a csatornába.

Kirándulás

2010-06-07T01:07:00.006+08:00

Mivel a hétvégéken általában sok hasznosat nem teszek, így gondoltam veszek végre kis foglalatos égőt, mivel 1 kiégett, meg amúgy is 1 már alapból hiányzott. No nem mintha a hajnali fél 2 és 4 közötti időszakban bármit is csinálnék, egyébként meg amúgy is világos van. Viszont úgy gondoltam, kicsit felfedezem a környéket.
Ennek egy másik apropója egy augusztusi lakodalom lesz, ahova testileg, lelkileg és májilag is fel kell készülnöm. Ennek megfelelően ma a gyaloglást választottam, mintegy 5 órán keresztül. Jövő héten a májam feldolgozókapacitását is elkezdem felfuttatni, szombattól indítom erről a beszámolót... :)
Sajnos okosan a telefont nem töltöttem fel, így az igazán izgalmas részekről nincs kép... Pedig volt egy rész, ahol egy u alakban kimegy egy fából készült híd/gyalogút a víz terület felé, ami most ugyan nádas leginkább, viszont egy résznél ki volt rohadva a bal oldala az alátámasztásnak, így kb 30 fokban lejtett oldalra. De persze vissza fene se fordul, így kockáztattam. Mivel engem kibírt, azt hiszem még kellően jó állapotban van :) Aztán volt olyan patak, ami felett egy pár deszka egyensúlyozott. Tiszta ügyességi pálya volt. És hogy lássátok, itt is hazugságokra épül az idegenforgalom. (A kép valami 1960-as történetre alapul, amennyit kivettem belőle)

Ehhez kapcsolódóan ma sokat mulattam a finneken. Mindent teljesen komolyan csinálnak.
- Ha az erdőben találkozol velük, mindenkin túrabakancs/-szandál, kulacs, sétabot van...
- Ha éppen egy focilabdányi bokrot ültetnek el a házuk elé, akkor gumicsizma, kertésznadrág, talicska, 3 fajta ásó, kertészszerszámokkal telehalmozott öv...
- Ha picit naposabb az idő, akkor már mindenütt kinn ülnek a kertjeikben, igaz plédek és nagykabátok védelmében. Viszont van ahol már beüzemelték a kerti sütödét is...
- Ha hétvége van és egy kis szórakozás néz ki, akkor a minimum felszerelés a 12-es csomagolású sör (lányok), 24-es karton mindenki más...

C vitamin

2010-06-05T22:08:00.003+08:00

Pénteken rádöbbentem, hogy az elmúlt 9 hónap alatt az üzemi étkeztetés kiváló rendszerében most másodszor ettem olyan ételt, amiben nem volt hús. Spenótlevest, ami igazából némileg a főzelékre hasonlít. Itt nincs normális leves, illetve én még nem láttam. Ezen kívül egyszer ettem vmi mentás vegavagdaltat répából.
Ennek apropóján aztán ma vásároltam is csomó gyümölcsöt meg zöldséget. Pl. körtét, banánt, epret, almát, retket, stb... Az eper itt igen különleges szerepet játszik. Sosem értettem miként lehetséges a több hektoliternyi eper/szamóca lekvár, joghurt, meg egyebek. De mostanában minden erdei területen (is) egymást érik a virágzó kis epertermelő egységek. Kíváncsi vagyok mennyibe fog kerülni a dömping idején. Mert már most is a boltok mellett kis sátrakból is árulják mindenütt. Ma sikerült vennem 1 kg epret kb 500 forintért (az új remek árfolyamon :) )

Igaz ez spanyol. De az mindegy. Éljen a C vitamin. Bár csak a puffin ad mindent legyőző erőt és akaratot.

[cím nélkül]

2010-06-04T06:11:00.000+08:00

A tudás hatalom

2010-06-04T01:13:00.002+08:00

Persze nem mindegy milyen jellegű tudás! Például a cégünk egyik épülete pusztán oktatási célokra van fenntartva. Gondoltam eddig. De most szembesültem vele, hogy van egy szoba, az imaszoba...

Szóval elég azt tudni hol kell imádkozni, s minden vizsga sikeres lesz az oktatások végén. Nem is értem miért nincs az egyetemeken ilyen. Csak bemennének az emberek zéró tudással imádkoznának egyet, s kit tudja, az ő útjai kifürkészhetetlenek. Ha egyszer hazamegyek, minden suliba kiteszek az aulákba mobil imahelyet, mondjuk 100 forintért lehetne használni...

Éljen a nyár

2010-06-01T20:39:00.004+08:00

Eljött. Itt van. Nincs hó. Sem. Kár. Finnek szabin. Hosszún. Én meg? Hétvégén esett. Dörgött. Játszottam. Végig. Két szarral. Bugyuta játékkal. A netről. Ennél nincs lejjebb. Belátni jó. Nekiállni másnak. Valami tartalmasnak. Vagy értelmesnek. Jó esetben. Mindkettőnek. Sok terv. Kevés erő.

Kezdetnek például katasztrófaturistáskodni! Rossz fát tenni a tűzre és kifosztani a bénákat pókerben! Meginni a soproni készleteket, mert nemsokára új szállítmány várható! És még számtalan... :)
A vegetálásból elég volt, irány a nagyvilág! Kezdetnek egy kis algebra. Alberga. Aztán európai körút. VB-meccsek. Sörfesztivál. Egy meccshétvége ősszel két meccsel. Persze nem nb1. Valami lakodalom is lesz. De a legénybúcsú talán mozgalmasabb szórakozást ígér. Legalábbis a vőlegénynek :) És még ...

Tervek. Vannak. Legyenek is. Mindenkinek. Szép nyarat.
Ó
IÓ
CIÓ
ÁCIÓ
KÁCIÓ
AKÁCIÓ
VAKÁCIÓ

(Először feltettem ide pár régi képet a nyaraimról, de aztán a személyiségi jogok védelme miatt leszedtem :) De jó volt végignézni :D)

"És aki ilyet mond, az hazudik"

Étkezés

2010-05-30T22:50:00.006+08:00

Nemrég lecserélték a céges éttermi szolgáltatót. Az étel talán jobb, kicsit drágább lett.

Itt például a szokásos lazacot kell enni, mert nincs más. Szegény én. A képen felsejlik egyik kolléga, aki mindig agyoncsapja az egész gasztronómia által nyújtott varázslatot telefonálással. Állítólag a nejével beszél (vagy nekünk legalábbis ezt mondja :) ), mert ő jóllakik már az asszonyka szavainak lelket simogató lágyságával is.
Ez irigylésre méltó, én azonban maradok az ízlelőbimbóknál.

De amiért az egész téma felmerült, hogy pénteken "puszta módon elkészített disznó" volt. Ilyen étel mondjuk szerintem nincs, max pusztapörkölt, de mindegy. Amúgy jó volt, valami finn panírba forgatott hús volt sok hagymával és miegymással, olyan lecsószerűséggel, de mégsem azzal.
Ezen felbuzdulva aztán én is csináltam némi hagymával megbolondított disznóságot. Aminek már több köze volt a magyar fűszerezéshez.

Eszembe is jutott, hogy akár készíhetnék majd télen magamnak menő ételeket, amiknek lustaságból sosem állok neki. De sötétben és hidegben nincs is jobb a kandallóban ropogó fahasábokon sülő étel illatánál. (Kényszerűségből beérem villanytűzhellyel is)

Vígadjunk

2010-05-28T22:50:00.002+08:00

Nem kell azonban a nehézségek fogságában vergődni, hiszen mindannyian többre vagyunk hivatottak :)
így most ünnepeljen bátran ki államvizsgázott, ki csak szimlán hétvégét várt már, vagy aki hazaköltözhet. Meg úgy általában mindenki! Végül már a nyár is itt kopogtat hiszen

Nehézségek

2010-05-28T03:02:00.004+08:00

Az élet minden területén. Nem könnyű átvészelni itt a vérzivataros időket...
Nem is tudom hol kezdjem.
1, bár lelkiismeretesen etetem a halakat, nem túl beszédesek velem...
2, nem lehet nyitott ablaknál aludni, mert az ablaktól 3 méterre szaggatják a füvet a nyulak, ami úgy hat mint a géppuskaropogás...
3, a munkahelyre menet annyiféle virág nyílik az út mentén, hogy már beleszédül az ember...
4, ezek a mindenféle bibék és termők virágporral szennyezik a környezetet, amitől a csoport románja folyton tüsszög, meg olyan szemei vannak, mint "a hugyozó disznónak" (idézet megboldogult Misi bácsitól)...
5, a munkahely két épületét összekötő folyosóban a meleg hatására felszabadnak az általános iskolai tornaterem illatai, amit mindig el akarok kerülni, de elfeljtem általában...
6, hosszútávú aknamunkába kellett kezdenem, ami természetesen mélységesen megrengeti törékeny kis lelkem...
7, ma olyan levelet kaptam, ami megmelengette szívem, de mivel levél volt csak, így már ez is csak nehézségnek minősül...
8, elfáradtam az előző 7 pont leírásában, hát nem nehézség ez mind??...

Tavaszi hangulat a munkában is

Akvarisztika felsőfokon

2010-05-19T03:54:00.001+08:00

Na ez nem nálam van, hanem van egy vizivilág hely Helsinkiben. Esős napokra kiváló, van piranha etetés is pl, kb 3 szinten csomó hal.

Hollandia

2010-05-17T21:30:00.000+08:00

Na jó nem. De lehetne!

Folyadékháztartás

2010-05-17T02:12:00.003+08:00

Mivel napsütésben 35 fok van, így rövidnadrágban kell már itt mászkálni. Hát ezt múlt hétvégén nem tudtam elképzelni. Viszont a meleg miatt a folyadékbevitelre is figyelni kell, meg szegény halaknak is kipucoltam az otthonát 3 héttel az elhatározás után...

Jéé

2010-05-14T22:58:00.002+08:00

Meglepő módon a hétfői 3 (három) fok után mostanában a 30 (harminc) dívik, s mint ilyen a kedden még 3 mm-es rügyekből már megtermékenyült virágok vannak a fákon. A tavasznak vége, 3 nap volt, most pedig már tombol a nyár, a fák zöldellnek...

Nyár

2010-05-14T00:49:00.002+08:00

Még egy hét sem telt el a zimankó óta, de nagyot fordult a világ errefelé. Kirügyeztek a fák, rövidujjúban bicajozok, piknikeznek a finnek mindenfelé, és már a sört is van értelme hűtőben tartani...

Ahol 2 euró a sör

2010-05-12T21:36:00.002+08:00

Az Tallinn, legalábbis az elitebb helyeken 35-60 észt jó koronáért lehet iszogatni. Gondolom a szovjet idők örökségeként lennének egységek, ahol mindez 10 koronából is könnyen megoldható lenne. (1 EEK = 17,5 HUF)

Szabadság

2010-05-11T15:42:00.002+08:00

Mivel kiégtem a sok blogírásban - meg ugye nem is nagyon volt mit olvasni manapság - úgy érzem jobb ha inkább egy képpel, meg két mondattal tartom életben a blogot egy ideig.
Másrészt most kitaláltam magamnak egy elfoglaltságot is, tehát unatkozni sem fogok talán :)

Helsinki májusban (4 fok nappal)

multicégek

2010-05-05T00:41:00.002+08:00

Általában elmondható az ember mindig elégedetlen vmivel a munkahelyén. Ha épp érdekes munkát végez, akkor azzal, eddig miért nem ilyeneket csinált. Persze legáltalánosabb problématér a motiváció kérdése. Leginkább a fizetés. Lássuk be, a munkahely nem a haverokról szól, az nem egy család. A főnök lehet jóbarát, de csak munkán kívül.
No és persze az elvárások is mások. Azt hiszem az idősebb generáció, szüleink többsége jóval kevesebbet keres esetlegesen, mint az én korosztályom, vagy a nálam is fiatalabbak. Sokan suli után, vagy alatt már elkezdenek dolgozni egy olyan cégben, mint ahol jelenleg én is napszámos vagyok, s komolyan úgy gondolom, rengetegen nem is becsülik meg, azt amit kapnak. Sokan a semmire. Pedig ugye lehetne mondjuk olyan helyen is kezdeni, ahol három műszak van, órabér, meg vegyszereket kell öntögetni bazi nagy hordókból többek között. Persze ez nem a multicég kategória.
A "mi" cégünk (is) évek óta megszorít és spórol, no meg megválik amitől/akitől csak lehet. De eljött a kompenzáció korszaka újra!
Már most ideírom, engem különösebben nem érdekel jelenleg, hogy 1-2%-kal többet keresek-e vagy kevesebbet.
A lényeg hogy a mi kis szubkultúránkban ismét van bérfejlesztés. Már akinek. Már amennyi. Ha Pesten maradok, talán lett volna 4%, ha jól dolgozom, ha nagyon jól, talán a duplája is. Ha kevésbé vagyok lelkes 2,5%, vagy talán 0. Mondjuk akárhogy is számolom, ez mondjuk legjobb esetben is 20000 Ft. 1 tank benzin manapság.
Errefelé meghatározták, a dolgozók 10%-a kap emelést, és 4% elõléptetést. A pénzt azok kapják, akik megérdemlik, vagy a saját kategóriájuk alján vannak juttatást tekintve. Ha jól emlékszem 2007-ben volt talán utoljára itt bérfejlesztés. Igy most kiválaztották azokat, akik az elmúlt 2 évben vmit hozzátettek a dolgokhoz. Ami helyes is szerintem. Mi (a magyar különítmény :) ) egyrészt most jöttünk, másrészt talán nem is igazán bizonyíthattuk, ha egyáltalán értünk is bármihez, így nem részesültünk a dologból. Másrészt mondjuk én nem is adnék külföldinek semmit, úgyis egyértelmû csak "rövid" idõre jött ide.
Amit személy szerint legjobban csípek ezekben, hogy nincs jópofizás, meg megmagyarázás. Aki valamiért érdemes volt rá, annak szóltak külön, hogy fasza gyerek, a végén meg írtak egy levelet mindenkinek, hogy köszi a munkátokat, most pár embernek adtak, hogy az ne legyen nevetséges mértékű, de majd talán legközelebb! Mellesleg örüljünk közösen, mert megszilárdulni látszik területünk helyzete, így állásaink is. (Mondjuk ez már a magyar bullshit kategóriába esett, főleg tudva azt én min dolgozom és - részben - miért)
Viszont amennyi időre én jöttem, arra minden teljesen rendben látszónak tűnik számomra :)

Éljen május elseje!

2010-05-03T01:25:00.003+08:00

A katonai parádé helyett itt amolyan tavaszköszöntő népünnepély kötődik május elsejéhez. A terek kb úgy néznek ki, mint egyéb helyeken szilveszter után. Mindenféle konfetti, papírszalag, és alkoholizálás nyomait viselik.
Mivel én sosem iszok alkoholt, így természetesen minden ilyen kilengést mélységesen elítélek. Egyébként tényleg eléggé bódult figurákat látni ilyenkor. Nem játszanak ezek a finnek.

Lassan gondolkodtam le kellene már cserélni tavaszi stílusra a fejlécet, de az még nem időszerű. Május 2. ellenére, még mindig vannak itt ott hóbuckák.

Szerintem itt nincs is igazi tavasz. Van hosszú tél, némi nyár, hosszú ősz. Ez ilyen.
De azért már vannak virágok is, még tulipánt is láttam, bár kb 4 cm magas volt. De volt. Az édesanyáknak azért küldöm ezt a képet, amit szintén ma kaptam lencsevégre.

Halország

2010-05-01T15:41:00.005+08:00

Finnországban elég jelentős a halfogyasztás. A cég telephelyén három "menza" van, így biztosítva van, minden nap lehet minimálisan két módozatból választani. És a finnek valamilyen szinten perverzek is, legalábbis kulináris téren. mindenféle menta-, mangó-gyömbér-, egész fokhagymagerezdeket tartalmazó, egyéb szószokkal szervírozzák a dolgokat.
Ezen felbuzdulva még tavaly ősz végén szereztem egy akváriumot. Mivel jó munkához idő kell, ezért április elején megkezdődtek az építési munkálatok. Szakemberek érkeztek a világ minden tájáról. Nagy projektbe vágtuk a fejszét hiába.

Persze köveket nem vettem, van itt annyi mint sivatagban homok. A flóra tehát húsvétkor került telepítésre, átmenetileg a kis cserepekben. a növények jól érezték magukat nekiálltak a növekedésnek, s a hőmérséklet is állandónak tűnt.
Ideje volt hát a halak betelepítésének is. Először gondoltam valami kishalat felnevelek és aztán megeszem ha megnőtt. De végül másként döntöttem. Külön állatpszichológus csoportot szerződtettem az állatok lelki törés nélküli beilleszkedésének biztosítására.

A "szia kishaver" köszöntések meg is nyugtatták a halakat, egy rossz szavuk sem volt. Jelenleg még élnek, meglátjuk mennyire fog beválni nekik a hely. Télen itt úgyis minden vízfelület befagy, de talán addig kihúzzák páran...

Kerti munkák

2010-04-20T01:44:00.003+08:00

Bizonyára minden kedves földművelésből élő sorstársam tisztában van a tavaszi munkálatok fontosságával. Ennek jegyében ma kiirtottam (szépen megmetszettem) a konyhaablak előtt lévő rózsaburjánzást. voltak bizonyos kósza lelkek, amik már 3 méter hosszúsággal büszkélkedhettek. Hogy ez mire volt jó, azt mondjuk nem sejtem, mert az ablakomból csak nagy tüskés szárakat lehetett éppen látni, még csak levelet sem, nemhogy virágot...

Mivel hosszútávra tervezek, így elmentem a kertészeti mintaboltba és tűzben edzett finn acélmetszőollót vásároltam. Na jó nem, megkértem egyik finnt hozzon nekem vmi metszőollót, mert nem bírom már nézni ezt a dzsungelt. Egyébként itt a kertek szerintem elég rusnyák. Az igaz mondjuk az év felében fagy van, de attól még szépen meg lehetne csinálni. "Vidéken" nem tudom hogy van, de itt elég minimális kertek vannak, mondjuk 20-50 nm szerintem az átlag, a többi betonos kocsibeálló vagy garázsbehajtó.
Lényeg a lényeg, reményeim szerint idén pont az ablakban nyílnak majd a rózsák!

Majmok

2010-04-17T02:54:00.002+08:00

Kedves debreceni főmajom barátomnak szeretnék gratulálni, hogy csak egy góllal sikerült kihúzniuk.
Ezúton megragadom az alkalmat és üdvözlöm a többi majmot is Újpestről, meg a Honvédosat is :)
:P

Húsvéti verőfény

2010-04-12T21:07:00.002+08:00

A Húsvét az itt is Húsvét. Vannak nyulak is mindenfelé, szaladgálnak a házak között. És íme ilyen volt a kikötő egy hete, Húsvét vasárnapján.

Mást ma nem is akarok írni, a kép kellően sokkoló áprilishoz képest :)

Fizetett politikai hirdetés (x)

2010-04-09T20:51:00.002+08:00

Persze igazából nem. De mivel itt a választás (Nektek is), ideje felelősségteljes magyar állampolgárhoz méltóan elmenni szavazni. Akárkire lehet, az mindegy, csak nyilvánítson mindenki kritikát, vagy éppen biztosítsa támogatásáról önmagában legalább vmelyik irányzatot. Anélkül szerintem nincs joga senkinek a sírásra, hogy ...
Semmilyenre. A szüleink (enyémek legalábbis) nagyon fontosnak tartották, lehet választani. Tulajdonképpen ez azt hiszem a baráti körömben általam ismert felmenőkre kivétel nélkül igaz. De persze mindenki maga tudja, mennyire fontos neki ez a dolog.
MIRE HAZAMEGYEK SZERETNÉK VIRÁGZÓ ORSZÁGBA ÉRKEZNI, úgy válasszatok :)

No akkor pár szó az itteni első fordulóról. Külföldön ugye 1 héttel korábban, azaz húsvétkor volt a választás. Előre regisztrálni kellett magad, akkor szavazhattál. Szépen megkaptad ugyanazt a papírt mint amit otthon kaptál volna (nekem pl Fejér megye x körzet). Szépen szavazhattál, és külön az adott választókerület borítékjába került a szavazatod, amit lezárása után aláírásoddal még pluszban hitelesíteni kellett. Ez egyes emberek szerint aggályos, mivel nem névtelen a szavazás így, de kit érdekel? Engem nem.Nem szégyellem, hogy ilyen vagy olyan a meggyőződésem, sőt igazából nincs is olyan párt ami 100%-ban az én elképzaléseimet valósítaná meg. De miért lenne nekem gond, ha tudják kire szavaztam? Majd ha lesz egy akkora cégem, ami állami megrendelésektől függ, vagy politikai erővonalakon helyezkedik el, akkor ráérek ilyeneken aggódni.

Amúgy szavazni 6:00 és 19:00 között lehetett a nagykövetségen. Három ember volt a bizottságban. Egy hölgy, és két úriember. Az elnök megkérdezte valós-e a címem, mondtam persze, mire örvendezett, hogy ő meg martonvásári, ami majdnem a szomszéd falu (város?). Én a szavazást az utolsó fél órára időzítettem, így láttam, hogy a regisztrált szavazók szinte kivétel nélkül valóban voksoltak is. Én a 96. voltam a listában, tehát mondjuk olyan 140 ember lehetett összesen. Érdekes volt.
A második fordulóban várhatóan már jobb idő lesz, szóval oda (mármint a nagykövetségre) mehetek bicajjal, ha lesz :)

Amúgy a politikai hírek nevetségesek. olvasom a hirportálokat, nézem a hiradókat. Kiábrándító a programtalanság, és az, mindig azt mondják el a másik mit hibázott. Hát ez kevés egy gondolkodó embernek. De a legdurvább az volt mikor az egyik kis pártot megkérdezték, mi az elképzelése adott ágazatról. A válasz az volt, nincs elképzelésük, mert nem ismerik a Fidesz programját, és ahhoz kell majd igazítaniuk az övéket. Hát ez aztán komoly program.

Unalmas napok

2010-04-07T22:57:00.005+08:00

Az utóbbi pár napban nem jelentkeztem, mert eleine végre megjött az első magyar látogatóm, utána meg hogy elment szomorúságomban ágynak dőltem... Na jó, igazából valami vírus a tettes, ami manapság aktív itt.
Vendégem saját bevallása szerint jól érezte magát, tehát immár nem zsákbamacska, tessék felkerekedni és világot látni!

A húsvétról, meg az azt körülvevő történésekről majd írok, ha a képeket sikerül lementenem a fényképezőről. De azt úgy találtam egy holland kempingben, és kábel nem volt hozzá a fűben. Szerencsétlen vagyok mit tegyek...
Most az van, hogy eljöttek az unalmas napok. Amíg társaságom volt, addig persze pörögtek az események, meg amíg szervezetem védelmi vonalai halált megvető bátorsággal küzdöttek a behatolókkal, de most már csak hőemelkedés van és összehasonlíthatatlanul jobban is vagyok. Szóval holnap már valami normál elfoglaltságot kellene találnom itthon. Hát ma kezdődnek az unalmas napok.

És címszavakban az elmúlt napokról: reptér 2x, akvárium projekt beindítás, hajókázás, húsvéti csülökevés (képen a pusztítás eredménye), locsolás (piros tojás nélkül :( ), szavazás a nagykövetségen, hidegrázás az éjszakában, orvoslátogatás, gyógyulás...

Ha nem felejtem el, majd írok róluk bővebben is.
Amúgy bár itt oldalt 2 fokot mutat, de ma 17 is volt, igaz akkor rásütött a Nap a hőmérőre.

Miért magas az adó Magyarországon?

2010-03-31T14:24:00.004+08:00

A válasz egyszerű. Pazarlás. (és Nokia dobozok) De elsősorban pazarlás. Mindenkinek vannak személyes kedves élményei az okmányirodai pörgő és odaadó kiszolgálásról (amit igazából 1 ember is ki tudna szolgálni az ott ülő 10 helyett, ha fókuszálna a munkájára. Tisztelet a kivételnek) Aki még a megboldogult Kincstári Vagyonigazgatóságon is járt... nos jobb megsemmisíteni az agynak azt a részét, ahol az arra vonatkozó emlékek tárolásra kerültek.
Aztán itt van az ügyintézés. (Most attól tekintsünk el, hogy mindenért kell fizetni illetéket, járulékot, ügyintézési költséget, vagy a földhivatalban "találati díjat")

A választások alkalmából gondoltam legyen meg a lehetőségem a szavazásra. Igy utánanéztem miként lehet ezt megtenni. A finn ügyintézésben kicsit már hozzászoktam az észszerűséghez. Feltételezésem tehát az volt: bemegyek a nagykövetségre, s mivel itt úgyis egy héttel korábban van a forduló, így az útlevelem felmutatásával szavazok, majd automatikusan lehúznak az otthoni listáról és kész. Nos, nem egészen.
A biztonság kedvéért írtam egy e-mailt a nagykövetségnek még februárban, hogyan is megy ez. Készségesen válaszoltak is, miszerint a helyi jegyzőnél kérhetem személyesen, vagy ajánlott levélben a külképveseleti szavazáshoz az "engedélyt". Már ezt kicsit túlzónak tartom, mivel úgysem szavazhatok itt, ha nem mutatok vmi hivatalos okmányt, de mindegy. Szóval, hogy szavazhassak vagy hazautazok személyesen, de minimum innen egy ajánlott levél költsége. (vagy megkérsz otthon vkit, hogy adja fel nekik, ami történt is, így már csak kb 300Ft)
viszont ez még nem az állam pénze, hanem az állampolgáré ugye. (bár ugye az állam pénze is az állampolgáré, habár erről sokan hajlamosak elfeledkezni, de ez most mindegy)
Szóval megkaptam az engedélyt még hétfőn postán. Na és itt a pazarlás...

1310 Ft a bélyeg... tulajdonképpen egy e-mail ingyen lenne. Persze a legolcsóbb az lenne, ha az egész procedúra nem kellene, csak bemegyek a nagykövetségre, szavazok, és az elektronikus rendszerben kipipálják szavaztam.

Az már csak az ügy margójára kívánkozik, hogy az értesítésben ez szerepel:
"A szavazás helyét és idejét a mellékelt tájékoztató tartalmazza."
Nos, itt nem pazaroltak. Tájékoztató az nincs mellékelve.

A finn titok

2010-03-25T03:40:00.003+08:00

Azt hiszem rájöttem a finn titokra. A titok az, hogy nincs titok. Minden honpolgár csinálja a saját kis dolgát, s semmi mást. Nincs innováció, mert az változás, mert az felelősség. Felelősség pedig a főnöké. Mert azért főnök. Ha meg valami nem megy rendben, az sem baj. A felelősség közös, azaz nincs. Ha persze megkérdi a főnök, igen van probléma. De megoldani? Hát azt nem mondták a tisztelt honpolgárnak kell. De a saját dolgát mindenki a lehető legjobb minőségben igyekszik megoldani. (Ha az meg van határozva egy magasabb szintről. Pontosan, nagyon pontosan.) Ez kétségtelen. S így az ország is gördülékenyen megy.
S nem mellékesen ez lehet az oka, hogy ha vmi újat és nem rutinszerűt kell véghezvinni, akkor a csoport a következőképpen néz ki. Egy finn - aki kivétel, mert nem szarakodik mindennel, és meg is mer csinálni bármit amit kitalál, szerintem pont emiatt néz fel rá a többi finn -, egy román, egy orosz, egy indiai. No és a mi nemzetünk is képviselteti magát egy fővel.
Furcsa dolog ez. Elméletileg itt vagyunk a fellegvárban, ahol rengeteg x évvel rendelkező, nagy tapasztalatú ember van. S hol a nemzeti büszkeség? Hol a finn szakértelem? Inkább a szedett-vedett nemzetközi társulatra bízzák a dolgot... Vagy lehet a managerek a szakemberek :) Talán... Talán ez a finn titok.

Az internet

2010-03-23T01:44:00.003+08:00

Azt már tudhatjátok, Finnországban alkotmányos jog a gyors netkapcsolat, és azt a legkisebb igluhoz is biztosítania kell a szolgáltatóknak. De miért is szükséges ez itt? Hát, mert ezek megszállottak... Eleve nem sok olyan dolog van, amit mondjuk ne lehetne elintézni interneten kersztül. Ha meg mondjuk már a hivatalos dolgaiddal végeztél, akkor mehetsz a világhálóra közösségi életet élni. Ez lehet a szokásos "rakd fel a pofád a netre", vagy lehet némi társkeresés, esetleg internetes aukciók. Itt aki elég jól keres, annak sincs szinte semmi olyan otthon amit ő a bolttól vesz. Inkább használtan jóval olcsóbban. Megvan a bizalom, mellé meg a minőségi termék, s nem utolsósorban a szavahihetőség. Becsületes népek ezek (egyszer még a SouthParkban is atomot kaptak emiatt...).
Ha meg mindez kimerült, akkor jön az online játékok világa. Amiben a finnek ismét nem sereghajtók. Sem a rászánt időt, sem az ott elért eredményeket tekintve.
Talán az sem véletlen több ismert online játék is Skandináviából indult útjára. Ilyen például az egyik focimanager program is, ahol nemrég egy magyar lett a klubvilágbajnok, s erről már a valós médiában is riportok születtek. Bár azt gondolom senki nem ezért játszik ezekkel.
De megemlíthető a WoW is, ami itt igencsak nagy horderejű kérdés, s nem az egyetemista körökben, hanem a már 10 éve dolgozó, 3 gyermekes családapák témája is. Akik például örülnek, ha a család elmegy az anyóshoz egy hétre, mert akkor pizza, sör és WoW a menü.
Meg aztán itt van egy harmadik játék is, ami kedvelt, ez a virtuális Föld. Ebben Magyarország egyébként jelenleg a második helyen jelzett náció. Jelen pillanatban Ausztria nagy része a miénk, s vannak gyarmataink Kínában is.

Van benne gazdaság, média, háború, politika, választásokkal és pártokkal. Igazi kis stratégiai játék, bábkormányokkal, nyersanyagokért vívott háborúkkal, állami kasszákat lenyúló politikusokkal :) A magyar pártok többsége mondjuk a középtől jobbra helyezkedik itt ;)
Ez a játék egyébként román eredetű.

Szóval a paletta igazán széles, rengeteg van még a kiragadott példákon túl is. Hát ezt csinálják a finnek, mikor épp hó van kint (november-május)...

április küszöbén

2010-03-22T05:20:00.002+08:00

"Espoo várossához meg is megjelöntek
Magoss hótorlaszhoz hézza is kezdöttek
Ami olvadt délig lehulott estére
Amit olvadt estig lehulott röggere"

így most 15 cm friss hó van

Március idusa

2010-03-18T05:40:00.003+08:00

Hát eljött a nap, melyen oly sokminden történt. Annak idején. De valószínű, ha Petrovics finn, akkor várt volna még két hónapot a balhéval.

Ugyan szép napsütés is van (néha), mint például 15-én reggel a fenti képen, de inkább a reggeli -11, meg a napi havazás a jellemző. Szóval a rózsát még nem kell metszeni.
Tegnap szereztem (némi közreműködéssel) egy digiboksi-t, ami a digitális műsorszórás vételét segíti elő. Mivel közeledik a focivb, elővettem a tv-t, s este meg is néztem a chelsea-inter meccset. De előtte elsétáltam Vantaa városrészbe, a box-ért, mivel ott lakik a figura, akitől az itteni vaterán vettem. 12 euro volt. A boltban ennek többszöröse.

És hogy tényleg 12 euro maradjon, meg hogy kicsit lesétáljam a déli pizzabálást, így éppen jó is volt a 3,5 óra séta. Időm az van. És szép hóesés volt. Éppen... Gondolkodtam visszafelé, lehet most sétálok utoljára hópelyhek között idén. De aztán leszögeztem magamban, nem lehetek ekkora naivitásbajnok...
S valóban, ma is havazott.

Szavazás

2010-03-13T05:25:00.002+08:00

Lehet ám itt is szavazni. Csak mindenféle kérelmeket kell írni az otthoni jegyzőnek, hogy felvegyenek a külképviseleti névjegyzékbe. Nem tudom miért nem lehet bemenni egy személyivel szimplán a nagykövetségre és kész. Persze akkor kellene vmi netes rendszer is.
Viszont aki nem szokott a subbán meg a homáron művelődni, annak itt egy kisfilm. Bár gondolom a tvben is elő fog fordulni párszor. Én nem kommentálom, valaki ellen nem érdemes szavazni, csak valakire :) Persze azt általában könnyebb eldönteni kire nem...

Valami orosz előétel

2010-03-11T05:07:00.002+08:00

Egykori finn területről származó... A neve valami blinis

Karrieristáknak

2010-03-10T00:51:00.004+08:00

Vegyünk egy képzeletbeli céget...
A nagy gazdasági világválság hatásai nyomán ugyebár nehéz elhelyezkedni, csökkennek a fizetések, s nem utolsó sorban a dolgozói létszám. A gettomilliomos csávó, aki jelenleg legyen egy elképzelt cég elnöke, bejelentett egy (újabb) "7-9%-os személyzeti revíziót", aminek első lépéseként az egyik ősországban 450 koponyától válik meg a cég. Ez bizonyos elképzelt területeket nem érinti. Sőt. Itt emberhiány van. Legalábbis a managerek szerint. Például legyen -4 fő. (Szerintem a multicégeknél sok helyen ez 30+, de mindegy) No, de a lényeg. Próbálnak tegyük fel embert felvenni, meg igazából más országokban, más területekre is, de ezt leginkább cégen belülről tudják csak megtenni. Ennek a két oka lehet fikciónkban, hogy úgyis van feleslegben többszáz ember, akik épp távozás mellett "döntöttek", másrészt, mert ez ugye a multikulti előnye, mozoghatsz a cégen belül, s van is emberanyag.
De milyen az emberanyag? Tételezzük fel, hogy van mondjuk 10-20% húzóember területenként (ezt mondjuk a teljesítményértékelés keretszámokból következtethető). Ők azok, akiket szívesen látnának az ilyen meghirdetett helyekre értelemszerűen. Vannak kis praktikák a helyes kis managerek zsebében, amikkel az ilyen tévelygő egyéneket maradásra akarják bírni, hiszen a jelenlegi helyükön gondolják róluk: jók. Ha most hazudni akarnék, akkor megkockáztatnám a motivációs eszközöket, de mivel csillagszemű vagyok, ilyet nem írhatok. Tehát vannak technikák, amikkel maradásra késztetnek egy embert, amennyiben ő mondjuk a felső 20% alkotóeleme. Legalábbis elképzelt világunkban.
Vegyünk egy figurát, aki majdnem csatlakozik az egyik területhez, de aztán mégsem. S hogy miért? Nos, mert azt mondják neki elméletünkben, elismerik fejetlenség van a jelenlegi területén, s mindenképpen próbálnak változtatni rajta az ő javaslatai alapján. S ha már maradna esetleg, akkor egy előléptetéssel kifejeznék felé, számítanak rá és értékelik. Ez a egy cégnél valóban megtörtént. Finnországban.
Egyébként Magyarországon is vannak "motivációs technikák". De...
De térjünk vissza, a képzeletbeli 20%-hoz. Nos mivel valószínű nem mindenki a fenti figura kvalitásaival csilloghat, illetve az adott területek főnökei esetlegesen nem rendelkeznek hatalommal a saját területük szervezési kérdéseiben, vagy/és nincs esetlegesen még mélyreható tapasztalati múltjuk az embereik menedszelésében (érdekes managerek pedig)... nos ezek miatt, vagy vmi egészem más okból, de elkezdtek elszállingózni az emberek az elképzelt cégtől. Mármint az a 20%. Az kezd lemorzsolódni. Persze ugye a sor végén is mindig állnak, tehát felső 20% is mindig lesz :)
No, de talán ez lehet az oka, hogy munkaerőhiánnyal küzd a mesebeli cég a belső munkaerőpiacról. Tegyük fel talán azért, mert aki jelentkezik ide-oda, azt
- nem találják elég jónak
- nem szabad (igen)
- az első kettő elegye
- egyéb
Emellett pedig a régi felső 20% már a cégen kívül boldogul, vagy a cégen belül karrierista, ami a manager út (és a szakmai hanyatlás a cégre nézve).
Nos, de ne vesztegessük az időt fikciókra.
Felejtsük el azt a képzeletbeli céget...